Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Molnár Vilmos: Történet egy vaddisznóról
Molnár Vilmos Történet egy vaddisznóról Van a mágikus realizmus nagyjai között számon tartott argentin Adolfo Bioy Casaresnek egy regénye (Morei találmánya), amelyikben a főhős meghívja barátait és barátnőit, jó ismerőseit egy óceáni szigetre, egy finom ételekkel, különleges italokkal jól ellátott csodálatos villába, ahol idilli környezetben töltenek egy hetet, sétálgatva a meseszép szigeten, okosan társalogva kedvenc témáikról, gondtalanul derülve az időnként elhangzó finom szellemességeken. Közben észrevétlenül működik a házigazda titkos találmánya, a mindenütt jelen lévő és a vendégeket folyamatosan három dimenzióban megörökítő filmezőgép, a hozzá tartozó mikrofonnal. Miután a meghívottak távoznak, a házigazda beállítja a háromdimenziós levetítő készülékét, amelyhez az apály-dagály szolgáltatja a kimeríthetetlen energiaforrást. így ez a csodálatos hét minden részletében valósághűen levetítés- re, vagy inkább reprodukálásra kerül. Mikor véget ér a vetítés, kezdődik ismét elölről, míg a világ s két nap. A levetített háromdimenziós figurák valamiképpen lélekkel is megtelnek, melyet a lefilmezett emberekből szippantott ki valami gép. A házigazda így véli biztosítani magának és barátainak a halhatatlanságot, ezért vigyázott annyira, hogy erre a hétre kellemes társaság verődjön össze és minden részlet tökéletes legyen. Eddig kétszer volt szerencsém eltölteni pár napot Veránkán, ezen a valóban meseszerű dunai szigeten, és mindkétszer eszembe jutott Casares regénye, kaján belső kuncogások közepette. De azért nem lestem be a szekrényekbe és bokrokba, rejtett filmezőkamerák, mikrofonok meg lélekszippantó gépek után kutatva. Eszébe ne jusson valakinek holmi unatkozó milliomosok lagymatag időtöltésére gondolni. Tucatnyi író, költő, kritikus és szerkesztő szokott összegyűlni ilyenkor a kecskeméti Forrás folyóirat főszerkesztőjének, Fűzi Lászlónak a szervezésében, szíves vendéglátásában egy-két napra a szigeten, szó sincs egy egész hétről. És a gazdasági válság következményeként az utóbbi években ez az egy-két nap is elmaradt. Ami más irodalmi összeruccanásoktól megkülönbözteti ezeket a találkozókat, az nem utolsósorban a kötött program jótékony hiánya. De nem is volt szükség a formaság kedvéért valamiféle erőltetett program betartására. Ilyen társaságban a téma úgyis csak az irodalom lehet, s ha valahol irodalomról beszélgetnek, akkor a tárgy úgyis az ember, meg egyszerre lazán és mélyenszántóan az egész világ. Ez is van olyan kimeríthetetlen téma, mint a foci. 41
