Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Alföldy Jenő: Egy kard mint művészi remeklés: Buda Ferenc hetvenötödik születésnapjára

kanonokok, kiskirályok színarany kölöncök kápolnák és kuplerájok pénzpribék-tanoncok

kajla sánta hóka lompos szélhám felle ghajtó zűr-ügyekben főkolompos százalék-szakajtó

Ropják a körtáncot az ősz filiszterek és a gyászhuszárok éppúgy, mint a rongyszedők és főminiszterek. Az ember tragédiájának londoni jelenete vagy Arany János Hídavatása hajlik ilyesféle haláltáncba - de találunk hasonlót Illyés Gyula Kacsalábon forgó zárában vagy Nagy László Menyegző(ének felvonulásában és duhaj zárórészében is. A variációs formában újra és újra visszatérő refrén a latin sorok és a trágár célzások vegyítésével fokozza a középkorias hangulatot:

dies irae dies illa kedved tán lekókadt? van ki húzza lesz ki vonja talpalávalódat

Másutt láthatjuk azt is, hogy a vitathatatlanul nemzeti érzelmű költő a kuruc- kodástól sem hatódik meg:

tarka göncök dús loboncok dekorált grabancok körbenyalják ím a koncot kurucok s labancok

Régi igazság - korántsem én állapítom meg először -, hogy a középkori haláltánc a legdemokratikusabb műfajok egyike: a világvégét váró, rettegve sürgető hangulatban, a végzetes, a bűntudatot feledtető, majd gonosz tréfaként világgá kiáltó mámorban és a halálban mindenki egyformán osztozik, akárcsak a társadalmat szétzüllesztő felelőtlenségben. A birodalmakat háborúba és romlásba rántó bűnben és bűnhődésben a király eggyé válik a koldussal, a hódító a meg- hódolttal, a püspök a kútárral. Az Össztánc kavalkádja kétségtelenül haláltánc- hangulatot áraszt - nem is hiányzik belőle az erre való, szó szerinti utalás („polka valcer rock toborzó t sorra egy haláltánc") s a középkori énekekből és képzőművészeti ábrázolásokból elmaradhatatlan kanördög, a „nagy parázna" vagy a csontváz figurájára is emlékeztető, sokféle alvilági szörny, olykor elegáns, flitteres estélyiben, frakkos báli ruhában.

A hetvenötödik születésnapját ünneplő Buda Ferencnek azt kívánom, hogy vaskeménységű versei a továbbiakban is mindig annyi emberséges életszeretettel, szatirikus humora pedig annyi szigorral és kíméletlenséggel párosuljanak, mint az eddigiekben. Számára a felső határ csakugyan a csillagos ég.

40