Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Ajugolak (Baskir népmese)
- Ketten jobb, mint egyedül - szólt Ajugolak. - Járjunk hát együtt. Imen-batir beleegyezett, így kettesben haladtak tovább. Mentek egy hónapig, mentek egy évig. Egyszer csak megláttak egy embert, aki a hegyeket rakosgatta egyik helyről a másikra.- Te meg ki vagy? - tudakolták tőle.- Én vagyok Tau-batir - felelte az.- Azt látjuk, hogy batir vagy - mondták az útitársak.- Hát éppenséggel batir vagyok - válaszolt nekik a legény. - De van a világon egy Ajugolak nevű batir, ha még azt meglátnátok!- Én vagyok az az Ajugolak-batir. Ez meg itt Imen-batir. Hárman jobb, mint ketten, gyere hát velünk. Az beleegyezett, s így hármasban haladtak tovább. Mentek egy hónapig, mentek egy esztendeig. Sok földet végigjártak, mígnem egyszer eljutottak egy erdőben álló házhoz. Egy lélek sem volt odabent. Lőttek hát néhány madarat a közelben, s Imen-batir otthon maradt, hogy ebédet főzzön, Ajugolak meg Tau- batir pedig vadászni indult az erdőbe. Imen-batir épp elkészült már a jóízű étellel, amikor odakint megszólalt valaki:- Nyiss ajtót! Ajtót nyitván egy hüvelyknyi termetű, ezerhüvelyknyi szakállú öreget pillantott meg.- Végy föl s ültess le! - parancsolt rá Imen-batirra az öreg. O engedelmeskedett. Ekkor az öreg így szólt:- Önts nekem levest, megkóstolom! Imen-batir megkínálta a levesből.- Nekem ennyi nem elég, adj még! - szólt a törpe öreg.- Barátaim vannak - felelt rá Imen-batir. - Lehet, hogy nem marad elég nekik. Erre az apró vénség úgy megverte Imen-batirt, hogy az elveszítette az eszméletét. Befalta a három batir számára főzött húslevest, majd eltűnt. Amidőn Imen- batir magához térvén körülnézett, már sem az öreg, sem a leves sehol. Sebtiben lőtt a közelben madarakat s odakészítette a kondérba. Fel sem forrhatott még a víz, amikor visszatért Ajugolak meg Tau-batir.- Hát az ebéd? - kérdezték dühösen. - Miért nem készült el idáig?- Megégtem, s elveszítettem az eszméletemet - válaszolta Imen-batir. - Csak az imént álltam talpra. Megették a fövetlen húslevest, majd lefeküdtek aludni. Másnap Ajugolak meg Imen-batir indult vadászni, s Tau-batir maradt odahaza. Az ebéd elkészültekor újfent megjelent az aprócska öreg s kérte, hogy öntsön neki levest. Tau-batir adott neki egy tállal. Az öreg követelte, hogy adjon még. Tau-batir, akárcsak tegnap Imen-batir, így válaszolt:- Barátaim vannak, megjönnek majd éhesen, nem jut majd nekik elég leves. A törpe kis öreg őt is eszméletlenre verte, behabzsolta az egész húslevest, majd eltűnt. Magához tér Tau-batir, körülnéz - hát se az öreg, se az étel sehol. Akárcsak Imen-batir, ő is lő a közelben madarakat, s hamar fölrakja főni a kondérban. 16
