Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - "Az életet már megjártam": Beszélgetés Beke Józseffel
fiam egy programmal öt év helyett két nap alatt készítette el, ugyanis az Osiris Kiadótól sikerült megkapni a Radnóti-kiadás anyagát lemezen. A program kigyűjtötte a vizsgálandó szóanyagot, s azonnal betűrendbe is tette. Ennek eredményeként a Radnóti-szótár „röpke" három év alatt elkészülhetett.- Mi késztette az ugyanabban a században élő Radnóti szótárának összeállítására?- Az ötvenes évek elején a nem sokkal előbb tragikus körülmények között meghalt Radnótinak még korántsem volt olyan ismertsége és elismertsége, mint ma. A középiskolában sem tanítottak még róla, ennek ellenére Szegeden, a bölcsészkar folyosóin lévő tárlóban, az üveg alatt Juhász Gyuláé mellett már az ő kéziratait is kiállították. Egyetemista koromban ez a vitrines szekrény oda-odavonzott, s az itt olvasott Radnóti-sorok olyan mélyen megragadtak bennem, hogy már Kunszentmártonban elkezdtem róluk egy tanulmányt. Mielőtt az 5153 címszót tartalmazó Radnóti-szótár elkészítésébe fogtam, közös barátunk által értesítettem tervemről a költő özvegyét, a most 98 éves Gyarmati Fannit. O először nem értette, miért kell a költő szavaihoz magyarázatokat fűzni, de néhány jellegzetes Radnóti-kifejezés után megértette, hogy sok olyan szó van, aminek a jelentését már csak a mi korosztályunk ismerheti. Amikor például Radnóti azt írja, hogy „személy harmadik", a maiak közül kevesen tudják, hogy a vonaton a harmadosztályú, tehát legolcsóbb utazást jelentette: Szegedtől Pestig közel egy napon át tartott az út, mert a vonat minden „nagy fánál" megállt. Hovatovább a mai gyerekeknek már azt is magyarázni kell, mi az, hogy személyvonat.- Egy költői nyelv szótárát lapozgatva adja magát a kérdés, hogy nagy íróink, költőink koruk szintjén, annak jellemző szóhasználatával, grammatikájával fejezték-e ki magukat a műveikben, netán ilyen-olyan okból tudatosan archaizáltak, vagy egyfajta nyelvújítóként jóval koruk előtt jártak?- Nehéz erre egy szóval felelni. 2007-ben publikáltam is a Magyar Nyelv című folyóiratban, hogy Katona József saját korához képest régies nyelvhasználata a korhűség okán lehet tudatos, ugyanakkor sok modernnek számító, sőt az általa használt jelentésben csak később elterjedő szót használt a műben. Radnótit is nyelvújítónak tekinthetnénk abban az értelemben, hogy szavainak jelentésámyalatai közül minden ötödik olyan egyéni szóhasználatot tükröz, amely a hétkötetes Magyar Nyelv Értelmező Szótára ban sem található, de mivel ezek nemigen kerültek át a köznyelvbe, sajátságos, egyéni szóhasználatról beszélünk. Különösen jellemzik Radnóti nyelvét az ilyen igenévi jelzők: átokbontó (találkozás), féleleműzte (madár), széljárta (sziklaszál), megtöretett (test), lángoktól ölelt (ország). Egy biztos: a költők a köznyelvinél mindig emelkedettebb hangnemben szólalnak meg, s minél inkább megyünk vissza az időben, ez annál inkább érvényes. Zrínyi korában a népesség igen kis hányada tudott egyáltalán ími-olvasni, s jellemző volt még másfél évszázaddal később, Katona korában is. Az emelkedettségnek nem mond ellent az, hogy az írók igyekeznek a beszélt nyelv közelében maradni. Jó példa erre Zrínyi, akinek kifejezett célja volt kora embereire hatni, hiszen a magyarság megmaradása forgott kockán. Szépirodalmi és hadtudományi műveiben is megszámlálhatatlanul sok szólást használt fel, pedig tudásban, műveltségben magasan a közemberek fölött állt, mást ne mondjak, több nyelven - németül, olaszul, törökül - beszélt. A szólások felhasználása a közérthetőség mellett már akkor is a megőrzésre irányuló szándékot, a nyelv gazdagítását szolgálta. Azt, hogy a török elleni harcunkban az idegenekre nem számíthatunk, ilyen hétköznapi szólással fejezte ki: „Akinek nem borja, nem nyalja." 95
