Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - "Az életet már megjártam": Beszélgetés Beke Józseffel
- Az amerikanizálódás folyamatát látva az ember hajlamos azt gondolni, hogy az elődeink által féltve őrzött nyelvünk elsivárosodik. Ön hogy látja ezt?- Nem lehet állást foglalni amellett, hogy a mai magyar nyelv veszít, vagy épp gazdagodik-e a változások által. A nyelv egyszerűen csak él, s mint ilyen, folyamatos átalakuláson megy keresztül, amit leginkább pragmatikus okok magyaráznak. Az élet valóságát ábrázoló nyelvkészlet a kifejezések szintjén és a felhasználás módjában is igazodik az új igényekhez. Kétségtelen viszont, hogy régi szavaink ízes hangulata érezhető hiány. A nyelv igazi gazdagodása azzal érhető el, ha az új, mai történéseket pontosabban kifejező szavak születése mellett kevesebbet engedünk „meghalni": őrizzük, használjuk tovább az arra érdemes régi kifejezéseket.- Min dolgozik most?- Mivel a magyar irodalomban egyelőre a Zrínyi-szótár zárja a teljes életműre kiterjedő magyar írói szótárak sorát (a Radnóti-életmű teljes nagyságában majd az özvegy halála után válik hozzáférhetővé), ezért ahogy a Radnótit befejeztem, szinte azonnal hozzáfogtam Arany János költői nyelvének szótárazásához, persze annak a tudatában, hogy befejezése elég illuzórikus, hiszen megint a Zrínyiéhez hasonló nagyságú életműről van szó. Most 76 éves vagyok, s úgy számolom, ha az égi és földi hatalmak is úgy akarják, 2017-re, Arany születésének 200. évfordulójára talán már meg is jelenhetne.- Hogy telik egy napja?- Reggel fél hét tájban ülök oda a számítógéphez. Másfél-két óra múlva megreggelizem, majd folytatom a munkát. Délben átmegyek a fiamékhoz ebédelni a Vajdahunyad utcába, s egy nagy séta után újból nekiülök itthon a munkának. Délután ezt még egyszer megszakítom sétával vagy - mióta egyedül maradtam - házimunkával. A Tinódi utcán lakom. Nagyon szép itt a környék. Az ember szívét-lelkét felüdíti a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság lombos fáinak látványa, a madarak csicsergése, a játszadozó gyerekek vidámsága, s újabban gyakran visz az utam a Serleg utca szépen gondozott parkja felé is. Utána még egyszer nekifogok dolgozni, s úgy hét óra tájban „teszem le a lantot".- Talán nem véletlen esett a választás Katonára, Zrínyire, Radnótira és most Aranyra, mert mindannyian erős hazaszeretetről, nemzetük iránt érzett felelősségről tettek tanúbizonyságot úgy a műveikben, mint emberi példamutatásukkal.- Biztos, hogy ennek fontos szerepe volt a választásban. Az íróknak, költőknek abba a csoportjába tartoztak, akik végtelenül elkötelezettek. Költői hivatásukat a haza szolgálataként élték meg, s példát kívántak mutatni az utókornak. Azon túl, hogy nyelvészként mindegyikük erősen érdekelt, Radnótinak a költészete is nagyon megfogott. Egyéniségében viszont Arany alakja áll a legközelebb hozzám. Ez a „...bevert sárral: / Nem pöröltem, - / Félreálltam, letöröltem "-télé emberi magatartás mindig rokonszenves volt a számomra: magamutogatás helyett a csöndes munka, amelynek vagy lesz elismerése, vagy nem. Minden könyvem úgy született, hogy amikor már elkészültem vele, akkor álltam oda valaki elé, hogy most már segítsen a kiadatásában. Van, aki az elismerést munka nélkül akarja megszerezni. Van, aki csak úgy hajlandó bármihez is hozzáfogni, ha előre biztosítékot kap a munkája megtérüléséről, s van, aki leteszi az asztalra, ami tőle telik, s aztán az vagy kell, vagy nem kell. Ez utóbbi vagyok én, s ezt Arany is, Katona is így csinálta. Nagy baj, hogy a hazafias gondolkodás ma megreked ott, hogy ki mit vár el a társadalomtól, ahelyett, hogy mivel szeretnék szolgálni az éltető közösséget. Minden csak úgy készül el, ha valakik készítik. Nem méltó emberi magatartás, ha valaki úgy gondolja, ő majd csak a készből vesz. 96
