Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - "Az életet már megjártam": Beszélgetés Beke Józseffel
„Az életet már megjártam..." Beszélgetés Beke Józseffel „Nekem áldott az a bölcső, / Mely magyarrá ringatott (Arany János) „Micsoda érték!" - érinti meg a Mátyás-iskola könyvtárának polcán a vaskos Petőfi-szótárt beszélgetőpartnerem, Beke József tanár úr, a Bányai Júlia Gimnázium volt magyartanára, évtizedekig igazgatóhelyettese. Ha valaki, ő már csak tudja: tavaly, a Radnóti-emlékév méltó zárásaként jelent meg az általa készített Radnóti-szótár, s nyelvészeti, irodalomtörténeti munkásságát olyan kiadványok fémjelzik még, mint a Bánk bán-szótár vagy a Zrínyi-szótár. A neves nyelvtudós a kilencvenes évek elején költözött családjával a Hunyadivárosba. „Hetvenkedő" nyugdíjasként sem pihen. Életprogramnak is beillő tervei véghezvitelében szívóssága és máig szigorú napirendje segíti.- Eredetileg nagykőrösi vagyok - tekint vissza életútjára Beke tanár úr. - Itt kaptam egy olyan irodalmi érdeklődést és indíttatást, amely annak ellenére továbbfejlődött bennem, hogy Kecskemétre, kereskedelmi iskolába kerültem. A háború utáni helyzetben a szüleim is akként gondolkodtak, hogy jó lenne minél előbb önálló keresethez juttatni. Itt aztán már második osztályos koromban olyan tanárom akadt a magyar-francia szakos Kiss István személyében, aki miatt én fél év múlva már eltökélten készültem a magyartanári pályára, ami abban az időben sem számított a nagy kenyeret adó szakmák közé. 1952-től a szegedi egyetem bölcsészkarán egy igen nehéz történelmi időszakban, de az egyetemi professzorok régi nagy generációjának keze alatt folytattam a tanulmányaimat. Elsősorban említem Mészöly Gedeon nyelvészprofesszort, aki olyan szaktekintélynek számított Szegeden, mint akkor Bárczi Géza Pesten. Azon kevesek közé tartoztam az évfolyamon, akiket elsősorban a nyelvészet babonázott meg. Ezt annak tulajdonítom, hogy már Nagykőrösön a polgári iskolában, ami a mostani felső tagozatnak felel meg, a tanáraim - talán a hely szelleméből adódóan - Arany Jánost jóval mélyebben megismertették velünk, mint a többi írót, költőt. Ebből adódóan én a régi nyelvet jobban szerettem, mint a saját korombelit. Az archaikus nyelvnek van egy olyan - nehezen kifejezhető - varázsa, ami egy életre meg tudja fogni az embert. Ez vonzott néhány évtized múltán az Aranynál egy emberöltővel korábban élt Katona József vele rokon hangzású nyelvéhez is. Első munkahelyem 1956-ban a nem sokkal előtte átadott kunszentmártoni gimnázium volt, ahol nyolc évet töltöttem. 1964-ben jöttünk Kecskemétre a feleségemmel, aki egyetemi évfolyamtársam volt. O a dolgozók önálló gimnáziumában, én pedig a Bányai Júlia Gimnáziumban kaptam állást. Bő egy év eltelt, mire szövetkezeti lakást kaptunk, s két gyermekünket is magunkkal hozva végleg letelepedtünk itt. Több mint három évtizedig dolgoztam ebben a gimnáziumban - közben huszonkét évig igazgatóhelyettes voltam Fischer István, majd Brenyó Mihály igazgatása alatt. Mellette közel húsz évig a Katona József Társaság jegyzője voltam. Meg is írtam ennek az igen mozgalmas időszaknak a történetét. Mindaz, amit most a Katona József Könyvtár szervez - a Költészet Napja, a Magyar Nyelv Hete, író-olvasó találkozók, irodalmi estek, előadások -, korábban a Katona József Társaság kebelén belül zajlottak.- Épp 180 éve, 1830. április 16-án hunyt el Katona József városi főügyész, az első magyar nemzeti dráma, a Bánk bán szerzője. Mi indította a Bánk bán-szótár elkészítésére? 93
