Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Darvasi Ferenc: Színész kettő
Darvasi Ferenc Színész kettő Adtam neki, nem tagadom. Kapott eleget, megérdemelte. Ne várjon tőlem senki gyónást. Eleve hamarabb kellett volna. Minimum egy éve. Akkor jött el az ideje. Úgy látszik, mostanra telt be igazán a pohár. Ez jellemző rám, lassan emésztem meg a velem történteket. Nincs mit szépíteni, bedurrant az agyam. Azt mondta, aki látott, félelmetes voltam. Mint aki bármire képes, akár embert ölni is. Miért lett belőlem az, ami? Nincs rá egyértelmű válasz. Tőlünk, a hatosztályosból, sokan mentek jogásznak, közgazdásznak. Vagy a Műegyetemre, pénzügyre. Annyit sejtettem csupán, hogy a művészetek felé vezet majd az utam. De hogy közelebbről? Még rémálmom is volt. Bemutató, mindenki ügyesen tesz-vesz a színpadon, nincs probléma. A közönséget teljesen leköti a gördülékeny, feszes előadás. Igen ám, de én is ott vagyok, és lassan jelenésem lesz. Beszélnem kell. Fogalmam sincs se a társ végszaváról, se arról, mi a darab, és ugyan miről szól a figurám. Dadogni fogok, vagy halk leszek, száz százalék. Az utolsó pillanatban, amikor már muszáj elkezdeni, felébredek, csurom vizesen, mint akit megkínoztak. Aztán mégis ezt a pályát választottam, talán pontosan a rettegés leküzdésének a vágya vezérelt. Meghaladni a képességeimet. Nem tudom, lehet, bele- magyarázás. Állíthatnám, hogy a valóságban könnyebben működött a dolog. Hazudhatnék, de minek. Akadt elég bajom. Szöveget gyorsan tanultam, az a legkevesebb. Többször érkeztem úgy az első olvasópróbára, hogy nem is néztem a papírt. Álmélkodtak rajtam, Laci is lestréberezett. De hogy belül, fejben rendben legyen az egész, felemésztett sok energiát. Könnyebben ment, ha az érzelmek felől közelítettem meg a figurát, de ez pusztán a szerep egyik oldala. Annyit tudtam és eredménytelenül agyalni azon, ki is az tulajdonképpen, akit alakítani fogok. Szakirodalmat hozzáolvasni baromság és felesleges. Azon nem múlik semmi. Ez így nem igaz, érdemes utánanézni, de nem ott dől el, megoldod-e vagy sem. Es alig találni olyan alakot a drámairodalomban, aki ne lenne többféle anyagból összegyúrva. Hogy például érzékeny, szerelmes típus, és emellett egy vadállat. Szelídnek tűnik, és egyszer csak ölni bírna. Főleg a kortárs darabokban. A felelősség, hogy lebutítod, egy jellemvonását emeled ki, vagy megmutatod az összetettségét. Utóbbi esetben lazán a fejedhez vágják, Szél Pálon lötyög Horatio szerepe. Valahogy nem tetszett a közösségi élet. Vannak a premierjárók, mennek koccintani az összes haver bemutatójára. Förtelem. Haver, nem több. Mert a barátság 33
