Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Staar Gyula: Mindhalálig sugározta tudását (Emlékképek Simonyi Károlyról)
Staar Gyulával, a Természet Világa folyóirat főszerkesztőjével, akit is megkértem, hogy a szervezési munkákban, nevemben Veletek tartsa a kapcsolatot, és mindenben legyen segítségetekre - megbeszélve a részvételi és hozzájárulási lehetőségeinket, az alábbi javaslatot teszem. Engem fiatalabbik fiam, Simonyi Tamás képviselne, már csak azért is, mert ő Sopronban született, 1951-ben, tehát szintén jubilál. Én magam videó formájában tudnék jelen lenni. A televízió által évekkel ezelőtt sugárzott, közel kétórás életrajzi film jól definiálható része foglalkozik az én soproni szereplésemmel. Jóllehet a film portréfilm, de azért jut idő a soproni pályatársak (Verő, Vendel, Tárczy-Hornoch, Mika József) hangsúlyos megemlítésére. A Természet Világa szerkesztőségével együttműködve összeállítunk egy négyoldalas levelezőlap nagyságú szórólap félét (100-200 példányban). Ebben szerepelnek a csoport tagjai, a készülék fényképe, a létrejött magreakció előállítása, valamint a készülék további sorsa, nagyban-egészben a Természet Világa 2000. III. különszáma alapján. A videoszalagot Staar Gyula juttatná el, és állítaná be a megfelelő kezdő- és végpontokat. Az időtartam 10-12 perc. Csak egy jó videolejátszóra van szükségünk. Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm az Egyetem minden tagját, Neked külön is megköszönöm az ügyben tett fáradozásaidat. Budapest, 2001. április 5. Simonyi Károly A levélben említett szórólapot Kari bácsi tervei szerint szépen elkészítettük, minden résztvevőnek jutott belőle. Nem hallgathatom el, hogy ebben főként munkatársait népszerűsítette. Benne volt a soproni márványtábla képe, aláírásaként pedig az általa fontosnak tartott közölnivaló: Ezt a márványtáblát tudtomon kívül állíttatta az Eötvös Loránd Fizikai Társulat. Természetesen jólesett a fizikustársadalom elismerése, de túlzásnak tartottam és tartom ma is. Cockroft és Walton 1932-ben (tehát húsz évvel azelőtt) hozta létre az első magreakciót gyorsítóberendezés segítségével, amiért 1951-ben kapták meg a Nobel-díjat. Egyébként nem van de Graaff-, hanem kaszkádgenerá- tort használtak. Szolgáljon ez a márványtábla most ürügyül arra, hogy a „csoport" tagjaival megismerkedhessünk, íme: Erő János aspiráns, Schmidt György aspiráns, Karlowits József tanársegéd, Lux András tanársegéd, Karlowitsné Linka Erzsébet laboráns, Széchenyi Beáta laboráns és a mindentudó Horváth Pista bácsi, műszerész, lakatos, bádogos stb. Egyébként Erzsébet tudta legjobban szabályozni a szalag futását, a lelkes Bea pedig, aki a káderlapomon mint deklasszált elem szerepelt kék ceruzával aláhúzva, évtizedek múlva díszvendégként tűnt fel különböző hazai intézmények felavatásán. A csoport adminisztratív és gazdasági ügyeinek intézésében feleségem, Simonyiné Somossy Zsuzsa volt nélkülözhetetlen munkatársam. Ez a visszafogott szerénység jellemezte Simonyi Károlyt egy évvel korábban is, amikor Akadémiánk elnökétől megtudta, hogy 2000-ben Ő kapja az Akadémiai Aranyérmet. Neki volt mire szerénynek lennie! íme a levélváltás: Tisztelt Professzor Úr! Örömmel értesítem, hogy kimagasló tudományos tevékenysége elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége az Akadémia legmagasabb kitüntetését, az Akadémiai Aranyérmet ebben az évben Önnek adományozza. Az Aranyérem átadására 2000. május 8-án (hétfőn), 10 órakor az Akadémia ünnepi közgyűlésén kerül sor (Budapest V, Roosevelt tér 9.1. em.). 90
