Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét (III. A huszadik század első fele)

Bárány Boldizsárnak a dráma első változatáról írott bírálata, az úgynevezett Rosta idézeteiből.4

1926-ban jelent meg Katona József Kecskeméten című füzetnyi terjedelmű, de igen gazdag anyagú könyve. Horváth János írt hozzá Előszót, azt idézem: „Bizonnyal szívesen veszi e szűkszavú, de pontos adatokban bővelkedő művet Katona József minden tisztelője, a részletparányok iránt is kritikailag érdeklődő szaktudós éppúgy, mint a lángelme előtt önkénytelen áhítattal hódoló közönség."

Hajnóczy anyakönyvi adatokkal pontosította a Katona szüleiről és iskolai éveiről való ismereteket. Közölte - a Miletz Jánostól Kecskemétre került iratokból - a Táska teljesebb előszavát és a Jeruzsálem pusztulása félbemaradt verses átdolgozását. Kiderítette a Bánk bán megjelenésének a napját is, közzétette Katona alügyésszé választásának és drámája megjutalmazásának tanácsülési jegyzőkönyvét, az ügyész hivatali és magánéletének számos dokumentumát, köztük színházépítési javaslatát, a történetírói vállalkozásával kapcsolatos iratokat, a halála körülményeit tartalmazó emlékezést és az úgynevezett „bitangkassza"-ügy dokumentumait. Szigorúan ragaszkodott az írásba foglalt, hitelesnek tekinthető adatokhoz.

Ritkán hevíti érzelem előadásának tárgyiasságát. Leginkább a Bánk bán megjutalmazá- sáról szóló részlet zárásakor. „Meghatva állunk e két tudósításból (a tanácsi jegyzőkönyvből és a Tudományos Gyűjtemény cikkéből) kialakuló kép előtt. Látjuk egy nagy magyar város tekintélyes tanácsát, amely előtt megjelenik a városnak egy szerény sorsból származó fia, hogy a maga szorgalmával és szülővárosa bizalmával elnyert hivatalt elfoglalja, s hálája és ragaszkodása jeléül egyetlen nyomtatott művét, lelkének remekét ajánlja föl. A tanács pedig azonnal megtalálja a méltó választ: tetemes jutalomdíjjal és üdvözlő beszéddel tünteti ki az ifjú szerzőt. Egy rögtönzött 'helikoni ünnep' áll előttünk, ahol szülővárosa megbecsüléssel és szeretettel ünnepli költő fiát, s babért fon homlokára - az egyedülit életében. ”5

A szorosan vett tárgyilagosságon talán túlment Hajnóczy, amikor határozottan elvetette azt az irodalomtörténetben általánossá vált vélekedést, hogy Katona színészi és írói terveiben csalódva, elkeseredetten tért haza szülővárosába. Túlzónak találhatjuk azt a határozottságot is, amellyel a „bitangkassza" ügyben a tanács eljárásának minden mozzanatát igazolja.6 Saját kora kecskeméti úri családjainak érzékenységét kímélte azzal, hogy a Katona korabeli úrilányok viselkedését gúnyosan megrovó versből, amelyet bizonyára azért közölt, mert Katonáénak tartotta, elhagyta a lányokat egyenként, nevükkel bemutató versszakokat.7

Sajnálhatjuk, hogy nem tért ki Katona kecskeméti életének azokra a mozzanataira, amelyekről hitelesnek elfogadható írásos adatok nem álltak rendelkezésére: így leánykérésére, arra a tréfaként fogadott „jóslatára", hogy Malakiás napján sok pénzt nyer, megházasodik vagy meghal, arra sem, hogy kinek szánhatta - szánta-e valakinek - a halála után ujjáról lehúzandó gyűrűt.8 Nem foglalkozott a „percegős pennájú" ügyész alakja köré fonódott anekdotákkal sem.

Fölszólalt azonban a Katonáról, művéről kibontakozott vitákban. Amikor többnyire hevesen és kevés hozzáértéssel támadták Hevesi Sándor rendezői tervét a Bánk bán szín4 It 1914.177-179.

5 I. m. 30-31.

6 I. m. 27, 46-50

7 I. m. 59.

8 L. e tanulmány I. részét: Forrás 2009. 3. sz. 82.

62