Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)
A bölcsesség istennőjének, Minervának két szobra is fontos szerephez jut a regénytérben és metaforikus szinteken is. Az egyik a regénytörténés jelenében, a linzi Felső- Vízikapunál levő falfülkében - ahol korábban Szűz Mária állt - pillantható meg, pajzsán a levágott Medúza-fejjel, míg a másik az aktuális történések előtti időben, Bécsben, Caroline Pichler költőnő szalonjában látható. A történések egy meghatározott pillanatában mindkét szobornak nyoma vész; más helyre és más jelentésbe transzformálódik. A két kép és történet Baumberg Gabriella tudatában kapcsolódik össze: a linzi szobor látványa azért taszítja, mert a Caroline Pichler szalonjában látott Minerva-szoborra emlékezteti. Ez utóbbihoz Baumberg Gabriella, a későbbi Batsányiné megcsalatásának és legjobb barátnője, a „bécsi Szapphó", Caroline Pichler általi elárultatásának története fűződik (a gardróbba távolított Minerva-szobor lehetett az egyetlen tanúja Caroline és Willibald Eberl légyottjának!), ugyanakkor az értelmetlen szenvedély eluralkodásának, a „magaszerető" természeti ember a felvilágosodás kori „józanokos" etikai ember feletti győzelmének értelme kapcsolható hozzá. A regény legfőbb jelentésrétegének és műfaji olvashatóságának kiképzésében inkább a másik Minerva-szobomak van szerepe. Már az is többletjelentéses mozanat, miszerint a középkori női predesztinációt jelképező Szűz Mária szobrot, egy másfajta világkép nőszimbóluma, Minerva alakja váltja fel a falfülkében, de még fontosabb, hogy eltűnését követően Hingenau báró, tartományi kormányfő ágyában tűnik fel ismét; a valóban létező és Johann B. száműzetése idején hivatalát betöltő báró szobrot ölelgető magatartásában - a világértés ókori sztoicizmusa mellett - világhoz és megértéséhez fűződő cinikus viszonya nyer kifejezést. Ugyanő fogalmazza meg a világ művészi dekódolhatóságának kérdésességét, illetve világot átható értelmi-eszmei csőd definícióját: eszébe jutott a Görögország isteneiről szóló híres költemény. „Azt mesélik, hogy az istenek, ha ránk néznek, meg sem rezdül a szempillájuk, tekintetük mozdulatlanul szegeződik ránk? Vajon mit vesznek észre belőlünk? Vajon átfogja-e pillantásuk az emberi élet összes korszakát. Vajon látják-e helyettünk is azt, amit mi nem láthatunk magunkból, születésünk és halálunk pillanatát? Másfelől, mi emberek, láthatunk-e belőlük csak egy kicsivel is többet annál, mint amit a szobrok, festmények, metszetek mutatnak, tapintatosan és őszintétlenül?" Illetve: „Abban azonban szíve minden erejével, szilárdan hitt, hogy Minerva, ha most elrejtőzött is, nemsokára visszatér közénk. Talán ezer, talán kétezer, talán félmillió év múlva. Majd ha kihűl a nap." (Márton 2006: 51.) Az utolsó mondat - nemcsak a „majd ha fagy"- szólást idéző cinikus hangvétele, de a Guttenberg-albumba anaforájának felhasználása révén is megerősíti az utánképzett korszak értelmi csődjére vonatkozó korábbi elbeszélői- szereplői reflexiókat. De e felismerésig - miszerint e művelődéstörténeüként dekódolható regény a klasszicizmus és a romantika között lefolyó alakulástörténeti eseményeket, a korszakváltás (mai szóhasználatban: művészi paradigmaváltás) folyamatait jeleníti meg, s az így megjelenő és értelmezett szellemi katasztrófák a magyar felvilágosodás és művészi kifejezésformái hanyatlásával, mi több, csődjével azonosak - átváltozások (miként a korszakváltás is egyfajta metamorfózisként élhető meg!), átalakulások, értékvesztések és -hiányok sorozatát közvetíti felénk az elbeszélés. A pretextusok sorában Ovidius Átváltozásokba jelenti a kiindulási alapot. Az Ovidius- jelenség két színtéren is tematizálódik a regényben. Egyrészt az ovidiusi száműzöttség és Johann B. (Batsányi János) idegensége közötti analógia révén, másrészt Minerva és az elbizakodott szövőlány, Arachne vetélkedése - Kininger metszetének témája - is a római költő Metamorphoseséböl ismert mitológiai jelenet. Minerva e történetekben az idegenbe vetődött férfiakat hazavezető istennőszimbólumként is megjelenik, noha - világértési különbözőségekből fakadóan - a hazatérésfogalom itt a közelgő/bekövetkező halál képzetével is azonosítható. Ezen a ponton kapcsolódik e bonyolult művészetközi és 97
