Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Toldi Éva: Az egyetlen történet labirintusában (Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről)
ben gondolják. Ez természetesen teljességgel pontatlan, a Balkán-félsziget északi határát a Duna és a Száva folyó alkotja, és mindkettő a Vajdaság alatt helyezkedik el. A megnevezés kulturális értelemben jelentéses. Ilyen felfogásban „a Balkán (...) az elmaradottságot (tehát nem az alternatív kultúrát, hanem a kulturális hátrányt), az egészségtelent és a piszkosat (nem pedig a természetközelit, természeteset), a szedett-vedettet, kevertet (nem az eredetit, a gyökereset) jelenti. (...) A Balkán értéktelen, kerülendő, jobb vele nem keveredni, jobb nem odakeveredni."15 Balázs Attila mozdítja el leginkább a mentális térképet, viszonylagossá teszi a reális helyviszonyokat, a történet „Észak-Délvidéken"16 17 játszódik, Közép-Európa pedig nem létezik, „egyesek szerint... különben is pusztán meteorológiai fogalom" 17 Újvidék attól függően található északon vagy délen, hogy honnan szemléljük. A regény teljes mértékben kihasználja az észak és dél fogalmához köthető konnotációkat, amit a fent-lent, hideg-meleg, fejlett—fejletlen, európai-balkáni ellentétpárral jelölhetünk. Ehhez azonban hozzáérti a ridegmelegszívű ellentétét is. Az attitűd tehát nem egyértelműen elutasító. A titói személyi kultusz korszakának emberi arca, Josip Broz hedonizmushoz vonzódó személyiségének ábrázolása a rokonszenvesség sztereotípiáihoz sorolható, annál inkább, mivel az időszak eseményei ötvöződnek az elbeszélő családi legendáriumával. Ugyanez a szerzői nézőpont mutatkozik meg, még sokkal erőteljesebben, Balázs Attila korábbi köteteiben, A meztelen folyóban és a Király albumban (1998) is, amelyben saját háború előli menekülésének útvonalát, szenvedését a szentendrei szerbekéhez hasonlítja. A szerb nép legnagyobb mitikus történetét aktivizálja ezáltal, a török elől Csarnojevics Arzén pátriárka vezetésével északra menekülő, Szentendréig eljutó szerbség azóta tartja magát az „örökös vándorlás" népének. Ezzel a szenvedéstörténettel azonosulva köteteiben a veszélyes, háborúzó Balkán az otthonosság, sőt, a szerethetőség jegyeit is felveszi - ám nem a helyszínről szemlélve, hanem amikor változik a narrátor tartózkodási helye is. Ezzel együtt változik a perspektíva, helyet cserél észak és dél. A Balkán nem az idegen szemével látott, elmaradott, barbár, tudatlan vidék, hanem a rejtélyes, nagylelkű, nagy érzelmekkel jellemezhető - az a mitikus tér, amilyennek az ott élő ember hinni szeretné, s benne önmagát is, amilyennek legjobb pillanataiban mutatkozni is képes. A narrátor nem az idegen szemével nézi ilyenkor a vidéket, hanem sajátjaként konstruálja meg. (A referenciális olvasat provokálása) Balázs Attila a köteteit rendre ellátja műfaji meghatározásokkal, amelyek minden esetben metaforákként működnek. Az Én már nem utazom Argentínába (1995) műfajjelölő alcíme: „prózák nosztalgiára és lőporfüstre", a Ki tanyája ez a világ (2000) „népregény", A meztelen folyó (2003) „folyópróza". Ezúttal a narrátor önreflexióiban található többször is utalás a műfajra, miszerint egyaránt megállja a helyét a „történel- mes regény", a „tényes-mesés krónika" vagy a „regényes történelemkönyv" megnevezés. A huszadik század végi magyar történelmi regény Háy-Láng-Darvasi-Márton-féle paradigmája hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy ne keressük a történet referenciális vonatkozásait, még akkor sem, ha tudjuk, a műfaj mai neve már régen nem a XIX. századi elbeszélő hagyományban megjelenő, cél- és történetelvű, romantikus nemzeteszményt megjelenítő prózát jelöli, s az újabb regényszövegek kisebb-nagyobb mértékben maguk is tematizálják a műfaj átalakulását és a történeti narratívum megújult szemléletét, melynek sarkalatos pontjai Hayden White elméleti gondolkodásában keresendők, miszerint különbséget kell tenni múlt és a múltról szóló elbeszélés között, múltból ugyanis egy van, róla szóló történet azonban számos lehet, a narrativizálás módjától függően, a történet középpontjába pedig nem iskolai történelemkönyvek pozitivista szemléletét állítják, 15 Kálmán C. György: Vonzódás a Balkánhoz - előtte és utána. Filológiai Közlöny, 2007.1-2. 53.1. 16 Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. I. m. 50. 17 Uo. 258. 94
