Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Orosz László: "Feő Fiskalis Katona József fiam" (A Bánk bán költője az apja szemével)

holtukig lakást adjon. János öccsének szőlő telepítésére homokföldet és háztelket vett. Eljárt az apja unokatestvéreivel folytatott perében is.14 Büszkeséggel tölthette el az apját, hogy a fia 1826-ban főügyésszé lépett elő. Egyenjogú tagja volt már ekkor Kecskemét úri társaságának. Együtt vadászott az urakkal, tréfás nap­lót írt viselt dolgaikról; lányos házakban vendégeskedett, csípős gúnnyal verselte meg, amit az úri lányokról megtudott.15 Fia kiterjedt ügyvédi tevékenységének azért is örülhetett az apa, mert főként ennek honoráriumaiból támogathatta a családot.16 Bizonyára tudott arról, hogy a fia az ügyvédje a város egyik leggazdagabb, a szegényeket és a katolikus egyházat pártfogoló asszonyá­nak, Czollner Mihály vaskereskedő özvegyének.17 Arról is, hogy a szegények ügyében díjazás nélkül jár el.18 Talán megfordult a szűkös és rossz levegőjű színjátszó helyen is, amikor a fia darabjait adták elő: Kilényi Dávidék 1826-ban a Monostori Veronkát, a bizo­nyára erősen megkurtított Ziskát és az Aubigny Clementiából magyarított Hédervári Cecíliát, Pergő Celesztinék még ugyanabban az évben az Istvánt Őt talán kevésbé csüggesztette el, mint a fiát, hogy színházépítési tervét a tanács jobb időkre halasztotta.19 Azt aligha vette észre, hogy a megerőltető munka is, az írói pályán való elakadást meg sikertelen leánykérését feledtető gyakori mulatozás is tönkreteszi a fia egészségét.20 Nem tudjuk, hogyan fogadta, hogy a fia, miután rendbe hozta családja dolgát, el akarta kezdeni a saját életét. A 38 éves férfi tele lehetett bizonytalansággal, aggodalommal. A vadász­naplót így fejezte be: „A szerencsétlen tarisznyájú nótárius a Társaságnak minden kincseivel elszökött, és többé nincsen, hagyván maga után egy megszomorodott és több siránkozó - Semmit. "21 Ezt ugyan aligha olvasta az apa, s ha hallotta is, bizonyára tréfálkozásnak vette, amit a fia 1830-ban újév napján mondott egy barátjának: „Ebben az esztendőben Malakiás napján vagy megházasodom, vagy sok pénzt nyerek, vagy meghalok."22 Malakiás napja április 15.16-án halt meg váratlanul, szívszélhűdésben. A közös lakásban élés szoros, mindennapi kapcsolata akkor is megszakadt volna, ha a főügyész életben marad. Bizonyára azért vett ki nagyobb összeget az általa kezelt bitang­kasszából, mert önálló élete kezdéséhez szüksége volt rá. Év végéig letörleszthette volna ezt a kölcsönt. Hivatali titokként kezelhették volna ezt a kínos ügyet, ha az apa nem kereste volna új meg új beadványokkal a fia „becsületét". Megszánták, de meg is fenyegették az ügy lezárásakor: „...a folyamodónak az a legnagyobb baja, hogy fiába, a fiskális úrba, elvesztvén a reménylett jó jövendőt, élete módja valamennyire megnehezedett, de valóban fájdalom is egy oly jó fiúnak, ki atyjának sok adósságainak nagy részét lefizeti, ki testvéreivel sok jót tesz ... eldűlése, azért azonban a folyamodó senkin sem kereskedhetik, annyival inkább egyebet a közös sorsnál nem vádolhat, és senki becsületében, minthogy annak rossz következései is lehetnek, amint már magának a folyamodónak is értésére adtuk, nem gázolhat.”23 14 Hajnóczy 32-35. 15 A vadásznapló in Kritikai 2001. 91-101.; a KJ-nek tulajdonított leánycsúfoló uo. 153-163. 16 Ügyvédi keresete többnyire kétszeres volt ügyészi fizetésének. L. Kritikai 2001. 256. 17 Kritikai 2001. 221., 251., 258. 18 Horváth XII.; Kritikai 2001. 258. 19 Joós 1957.19-20. Kritikai 2001.102-104., 232-234. 20 Hajnóczy 40^1. 21 Kritikai 2001. 100. 22 Miletz 79. 23 Hajnóczy 49. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom