Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Orosz László: "Feő Fiskalis Katona József fiam" (A Bánk bán költője az apja szemével)
1810-re. Azt fennmaradt színlap is tanúsítja, hogy 1811 áprilisában bemutatták egy fordítását, azt is, hogy 1812 júliusában egy háromrészes „vitézi játék" címszerepét játszotta.6 1813 augusztusáig mintegy tíz-tizenkét általa fordított vagy írt darabot adtak elő, ezek többségét többször és több vidéki városban is játszották.7 Emlékezők szerint 1812-ben - műkedvelőként - vezető színésze volt a társulatnak.8 Ekkor történt, hogy az apja pesti színházban járt kecskemétiektől azt hallotta: komédiás lett a fia. Fölháborodva utazott Pestre. Karacs Ferenc rézmetszőék - náluk lakott akkor a színészkedő joghallgató - elvitték a színházba. Fiának a játéka meghatotta. „Látom, hogy nem komédiás" - mondta megengesztelődve, de hozzátette: „Haza kell neki jönni."9 Haza is ment már 1813 elején több hónapra, hogy joggyakorlatot egy kecskeméti ügyvéd mellett folytasson.10 Hazaindulása előtt egy K. J. aláírású levélben szerelmet vallott a társulat „üdvöskéjének", Széppataki Rózának. Mire visszatért Pestre, Róza már színésztársa, Déry István felesége volt.11 1813. augusztus 19-én lépett Katona utoljára színpadra az általa írt István, a magyarok első királya címszerepében. Akkor írhatta, az előadás előtt vagy után talán el is mondta a következő szöveget: „Az én örök útmutatóm azon pályára int engemet, melynek környülál- lásai megtiltják ezentúl e hasonló munkálkodást édes nyelvemen. Most utoljára kívántam még háláadatosságomat megmutatni, melyet a nemes magyarság is esztendők óta szüntelen nagyob- bított szívemben."12 Örök útmutatóján az apját kell értenünk, a pályán, amely megtiltja a színészkedést, a jogászit. Egyetemi tanulmányait befejezve 1813. augusztus 28-án királyi táblai jegyző, jurátus lett, megkezdte működését egy ügyvédi irodában: e minőségében és e foglalatossága mellett nem léphetett már színpadra. Azzal azonban, hogy továbbra is írt drámákat, nem szegte meg sem jurátusi kötelezettségét, sem apjának tett ígéretét. Sőt, az apja bizonyára örült, hogy jogász fia az irodalomban is igyekszik nevet, megbecsülést szerezni. Szorgalmasan másolgatta a műveit: a Borzasztó torony, a Monostori Veronka, a Ziska meg a Jeruzsálem pusztulása az ő kézírásában maradt fenn. Lemásolta fia verseit meg Kecskemét történetéről írott művének elkészült fejezeteit is. 1820 novemberében ragyogóan teljesedett a fiába vetett reménysége: 3-án Kecskeméten városi alügyésszé választották, 15-én Pesten megjelent a Bánk bán, 22-én a kecskeméti tanács a város főbírájának és tanácsának ajánlott drámát 100 forint jutalomban részesítette.13 A következő évtized során Katona teljesítette mindazt, amit a családja várhatott tőle. Kifizette az apja adósságait, elkészítette a számadását sáfári működéséről. Megvette, de a kezén hagyta, majd Sándor öccsére íratta a házát azzal a kötelezettséggel, hogy szüleinek 6 Kerényi 1992. 403, 401. 7 Kerényi 1992. 403-409. 8 Mályuszné Császár Edit: Katona színházi világa, It 1970. 74-90. Az 1812-es évről: 85-86. 9 Karacs Teréz: A régi magyar színészetről. In Teleki Blanka és köre. Szerk. Sáfrán Györgyi. Bp. 1963. (Magyar századok) 223-224. 10 A jurátusi eskühöz a jogvégzettségen kívül félévi gyakorlat is szükséges volt, ezt KJ Szilágyi János, Russ István vagy más kecskeméti ügyvéd mellett folytatta. Mályuszné Császár Edit: Katona pesti jogásztársasága. It 1971.173. 11 A levél és az utána történtek: Kritikai 2001. 88., 222-223. 12 Közli: Hajnóczy 10. Elhangzásáról: Kerényi 1992. 400. 13 A tanácsülés jegyzőkönyve és a Tudományos Gyűjtemény beszámolója: Hajnóczy 30. Az ülés írói megjelenítése: Rigó Béla: így élt KJ. Bp., Móra F. Kiadó. 1991. 52-56. 41
