Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Ferdinandy György: A madárhanggyűjtő magánya

Hát az biztos, hogy jól jártak velem. Foglalkoztam a gyerekekkel, tanítás után iskolabuszok hozták a sok gyereket. Még a könyvelést is kitanultam, mert volt húsz tornatanár és vagy háromszáz gyerek. Négy alkalmazott munkáját végeztem el.- Rendesen fizettek?- Azám! Annyit kaptam, mint egy buszsofőr, aki napi négy órát dolgozik. Nem reklamálhattam, nincs hová mennem. Ezek meg, tudod, rendesek voltak, ez a két nő. Azt mondták: szeretnek. És hogy családtag vagyok. Az is voltam: sokszor hetekig nem adták ki a fizetésemet.

Tulajdonképpen még szerencsém is volt velük. Lett miből élnem, segíthettem anyámat és a kishúgomat. Nem kellett takarítani járnom, a hozzám hasonló illegálisok életük végéig takarítanak.

Amikor hazajöttünk az immigrációtól, Juan azt mondta, keresni fognak, most, hogy így feladtam magam. Mintha nem ő jött volna az ajuste cubanóvall Mintha nem ő rontotta volna el a dolgomat.

Berendezett egy sufnit a ház mögött, mert ennek már háza is volt, a kubainak. Azt mondta, legjobb, ha bezárkózom, és ki se mozdulok.

Neki persze volt kulcsa a zárhoz. Az úgy volt, hogy reggel anyám felöltöztette a Bebát, és leadta az intézetben. Azután ment tovább a házhoz, ahol éppen takarított. Ez meg jött, és áthozta a reggelimet. Ha jó leszel - mondta -, minden reggel áthozom.

Ha jó leszek! Hát a többit kitalálhatod.- Idefigyelj! - mondtam a lánynak. - Ez is a te életed. Abban maradtunk, hogy mindent el kell mondanod.- Ezt is?- Miért, jobb, ha kitalálom? Ha a hasamra ütök és megírom?

A lányos anyákra könnyebben ráharap egy ilyen öregember. Lehet, hogy nem is gondol semmi rosszra, amikor elveszi őket, de azután nőnek a lányok, ő meg elkezdi markolászni a popsijukat. A fiam azt mondja, hogy minden második esete ilyen. Több is lenne, de a nők az apa pártját fogják. Ha ugyan apa az ilyen.- Ez is - mondta a lány - először csak a térdemre tette a kezét. Azután másnap már tovább. Nem tetszett neki, hogy összeszorítom a lábamat.- Azt ígérted, hogy jó kislány leszel! - súgta a fülembe. És hogy amit ő kér, az nem is olyan nagy dolog.

Hát olyan nagy dologra nem is futotta volna neki. Volt valami műtétje, és kidobták a macskáknak a micsodáját. így szokta mondani, mert ez a szerencsétlen még büszkén is viselte, hogy kiherélték az orvosok.- Csak hát - mondta a lány - a nyelvét nem vágták le neki. Azzal fenyegetett, hogy beledugja a számba.- Eleinte - ne hidd! - védekeztem. Azt mondta, hogy bezzeg a Beba nem lesz olyan makacs, mint én vagyok. És hogyha kell, megtanítja furulyázni a kishúgomat.

Máskor sírt. Egyszer még egy dollárt is adott. Anyám azt mondta: nem rossz ember. Nem verte őt és nem ivott.

A pótapák nálunk többnyire felcsinálják a lányukat. Bejelentik, hogy kistestvér született. Neki meg, szegénynek, csak ennyire futotta. Most mondjam azt, hogy szerencsés vagyok?

24