Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Ferdinandy György: A madárhanggyűjtő magánya

- Akkor - teszi hozzá - őt itt hagyom.

És a vén Ford elporzik az Everglades - az ősmocsár - felé vezető földúton.

* * *

Azzal kellett volna kezdenem, hogy valamiből még itt is élni kell. Hogy még a Paradicsomban sem ingyenes a paradicsom. Én, ami engem illet, gyűjtöm a madárhangokat. Fura foglalatosság: van egy mikrofonom, magnóra veszem a hanghullámokat. Néha kijön hozzám egy egyetemi ember, de általában elég, ha a kész kazettákat postára adom.

Szóval, egy ilyen, hogy is mondjam, kutató vagyok. Nincsen bibliotékám, kint dolgozom a szabadban. Ez az ősmocsár, az Everglades a laboratóriumom.

Ismerem a faunát és a flórát. De leginkább a madarakat. Mások ide-oda cipelik a magnót és a parabolareflektorokat. Én pedig csak kiülök a házam - a trailer elé, és beállítom a mikrofont. Tudom, hogy hol és mikor énekelnek a szárnyasok.

Szélcsendes időre persze szükségem van nekem is. Ezt ugye kivárja az ember. Bizonyos zajok azonban egyenesen kívánatosak. Némely madár akkor kezd szépen énekelni, ha repülő húz el a víz felett. Ezeket sokszor fel sem ismerik az egyetemen. A dupla verésűekhez (a szajkókhoz) is elkelnek a magyarázó jegyzetek.

A magnót néha este is bekapcsolom. Van még néhány kazettám. Szürcsölöm a cukornád levét, és a régieket hallgatom. Django Reinhardt-ot, Djurit: a párizsiakat. Ezek maradtak meg: Atahualpa és a Nuages. A Fellegek.

Egy idő óta pedig Náni, az indián lány is megszólal az énekes madarak és Tóth Menyus között. Mondja az életét, én pedig jegyzetelek. Van megint munkám: utánam jött a történelem.

Most már a fiam is gyakrabban meglátogat. Beszélget a lánnyal. Mindig van mondanivalójuk: nagyjából egykorúak.

Náni illegális, ezt fölösleges is mondanom. Hogy miért van itt, hamarosan azt is megtudom. Volt már valami papírja, tíz év után: egy lejárt jogosítvány, iskolai bizonylatok. Azután kirabolták. Betörték a kocsi ablakát a piacon.

A szegények itt is egymás zsebéből lopják ki az aprót. Pénzt nem hordanak maguknál a gazdagok.

Most már nagykorú, új jogosítványt már nem tud kiváltani. Még a lakcímét sem adhatja meg. Kitoloncolják azonnal, ha valaki feladja magát: ha jelentkezik. Neki is a nyomára akadtak. Eljöttek érte, várták. Akkor hozta ki ide hozzám a fiam.

* * *

Az első napokban aludt. Nem zavartam, a trailerben két apró szoba van. Holmija nem volt. Mindössze egy műanyag cekker, mint odaát az óvilágban a hajléktalanok.- Ettél? - kérdeztem, amikor felébredt. Nem jutott eszembe semmi okosabb. Megmutattam neki, hogy hátul, a ház mögött van a csap.

Az ételhez nem nyúlt. Sunyított.- Mitől félsz? - kérdeztem.

Szóval, így kezdődött ez a nap.

19