Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Ferdinandy György: A madárhanggyűjtő magánya
Ferdinandy György A madárhanggyűjtő magánya í. Kilenc éve települtem át a szigetről a kontinensre. Az Államokba, mint erre mondják. Hogy miért, azt most itt nem részletezem. Megbántam, nem bántam meg? Ma már talán ez sem lényeges. Mindegy, itt vagyok. Békén hagynak, hónap végén a postás utánam hozza a csekkemet. Odaát azt képzelik, hogy megcsináltam az életemet. Délről ez a dúsgazdag Észak maga a földi paradicsom. Itt fent aztán fokról fokra megtanulja az ember, hogy milyenek a paradicsomok. Az Everglades, az ősmocsár határán például analfabéta indiánok élnek. Odább, a tengerparton másféle semmittevők: hivatalosan idegenforgalom. A sztrádák alatt, a senki földjén pedig homelessek pakolásszák a holmijukat. A lakosság maga - mert azért az is van - bevándorlók, illegálisok. Itt mindenki újonnan érkezett. Még nem ázott ki belőlük a félelem: nem mernek hangosan beszélni, nem tudják megvédeni magukat. Valaha azt tartottam, hogy az elesettek, az útpadkára szorultak krónikása vagyok. Még örültem is, hogy ide, a perifériára szorultam. Nem tudtam, ahogy múlnak az évek, az ember begubódzik. Az események pedig nem jönnek utánam. Lassan, de elkerülhetetlenül magamra maradok. Tudom persze, hogy túl az autósztráda ívén (és túl az ősmocsáron) emberek élnek. De ki gyalogolna utánuk? A lábam nehéz, vezetni pedig már nem tudok. Az emlékeimet megírtam. Ahhoz, hogy mindenfélét kitaláljak, öreg vagyok. Szóval, egy idő óta már csak rendezgetem a kéziratokat. Ez itt, mint mondják, a „van" állapot. A „kell" pedig úgy kezdődött, hogy egy este leült mellém a fiam.- Van egy lány - mondta, miután elszívtuk a békepipát. Pontosabban: lenne, így mondta, feltételesen. Elhozom - elhoznám - neked. Megírhatod az életét. Itt nálad nem keresi senki sem. A fiam szociális munkás, ketrecbe zárt gyerekekkel és véresre vert családanyákkal foglalkozik. Rendőrautó kíséri ki - mint mondják - a terepre, neki magának egy velem egykorú, hetvenéves sportkocsija van. Kemény, szűkszavú gyerek, nem kér semmit: közli velem a tényeket. Jobb nekem - mondja -, ha minél kevesebbet tudok. Az én szakmámban persze nem egészen így áll a dolog. Mögötte fiatal lány ácsorog. 18
