Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Turi Tímea: Akármikor, akárhol

Túri Tímea Akármikor, akárhol 2009 szilveszterén új ránéztem a Vissza a jövőbe mindhárom részét: a triló­gia első darabja 1985-ben készült, akkor, amikor egyéves voltam, a harmadik pedig 1990-ben, amikor nagycsoportos óvodás. Valójában nem tudnék számot adni arról, hányszor láttam már, van benne valami megunhatatlan, és mindez talán nem csak azzal magyarázható, hogy a trilógia minden része és összessé­ge egyaránt dramaturgiai mestermunka; bár kétségtelenül van abban valami ellenállhatatlan, ha az ember sokadszori nézésre is ugyanolyan bizonytalanul drukkol az amerikai tininek és a szórakozott professzornak, hogy az időuta­záshoz szükséges áram belecsapjon a városháza óráján keresztül az időgépnek használt Deloreanba. Az alapötlet, az időutazás persze nem a trilógia ötlete: erre még utal is az utolsó rész utolsó jelenetének sajátos fricskája, amikor a „doki" mozdonyként újrateremtett időgépének tornácán bemutatja gyerme­keit: Vemét és Gyulát. A nyolcvanas évek második felének egyik legnagyobb hatású amerikai tömegtermékének időutazása ugyanakkor nem csak a fan­tasztikum iránti vágyról tesz tanúbizonyságot: az időutazáshoz való viszonya legalább ilyen beszédes. A Vissza a jövőbe három része ugyanis úgy épül egymásra, hogy az időuta­zást mint témát voltaképpen egy nevelési regény eszközévé teszi, miközben az időutazás lehetőségeiről és etikájáról vallott nézetek folyamatosan változnak. Maga a trilógia 1885-től 2015-ig játszódik, a film „valós", nyolcvanötben játszó­dó ideje egy szűk napot foglal magában: Marty McFly, egy kedélyes amerikai fiú estéjét és rá következő reggelét. Ullysesstől ihletett gondolat: egy napba belezsúfolni a történelmet. Az időutazás Marty szempontjából saját fejlődés­regényének eszköze lesz, annak a kérdésnek a foglalata, hogy vajon le tudja-e győzni saját hübriszét, a gyávaságot kompenzáló vakmerőséget. Mindeközben társa, az időgépet megalkotó doki szempontjából az időutazás tétje közvetle­nebb, bár kapcsolatban van az előző kérdéssel: lehet-e és legfőképpen szabad-e megváltoztatni az embernek a múltját és/vagy jövőjét? A film nyilván egy csomó helyen következetlen: például miközben a máso­dik részben az, hogy a gonosz Beef visszatér az időben és fiatalkori saját magá­212

Next

/
Oldalképek
Tartalom