Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Szabó Máté: Az állampolgári jogvédelem új típusú intézménye a 21. században: az ombudsman
már kiindulópontjaiban is a kommunikáció és a koordináció szempontjából igen kedvezőtlen szituációban sokszor kicsi, az egyik oldal számára kedvezőtlenül ható hibás vagy nem átgondolt lépések is az erőszak kölcsönös eszkalációjához vezethetnek és vezettek is sok esetben, annál is inkább, mert a korrekció lehetősége szinte megszűnt a rendfenntartók és a tüntetők kapcsolatában Della Porta és szerkesztőtársai a következőkben látják (187. o.) a rendőrség helyzetének fő csomópontjait a globális rendezvényekkel kapcsolatosan:- A paramilitarizmus felé mutató trend.- A kommunikációs technológiák szerepének felerősödése.- A találkozók helyszínének „ostromlott várrá" változása.- Az erőszakos stratégiák széles körű alkalmazásával azok eszkalációjának veszélye.- Következetlenül és következmények nélkül folytatott tárgyalások a tiltakozókkal.- Általános és diffúz informálódás, amely nem segíti a helyzet jobb megismerését.- „Proaktiv" a következmények elkerülésének érdekében kezdeményezően beavatkozó stratégia.- A titkosszolgálati információkra való ráhagyatkozás.- Elzárkózás a tiltakozók igényeivel szemben az elit elvárásainak hatására.-■ Bizalmatlanság a tiltakozókkal szemben.- A civil társadalom támogatásának hiánya. A másik oldalon, a tiltakozók oldalán:- A résztvevő szervezetek felelősségének csökkenése a széles kapcsolatrendszer és együttműködés következtében.- Bizalmatlansága szövetségesekkel és a rendőrséggel szemben.- A mozgalom újszerűsége miatt a rutinizáció és az intézményesedés hiányosságai.- Döntően békés és erőszakmentes jelleg, de ugyanakkor erősek a militáns csoportok is. A kötet zárszava a kommunikáció és a koordináció gyengülését tágabb, a nyugati demokráciák fejlődését prognosztizáló keretben értelmezi: „A hetvenes és a nyolcvanas évekbenakutatásokatársadalmimozgalmakszervezettségétésintézményesedettségéthangsú- lyózták, valamint a tiltakozás normalizálódását, amelyet egyre inkább elfogadtak a több demokrácia felé fejlődő államok. A kilencvenes évek és az ezredforduló represszió fordulata a jóléti állam válságát mutatja, amely korábban a tőkés gazdaság és a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő, és az érdekek integrálását szolgáló állami beavatkozás kompromisszumára épült fel. A tiltakozásokkal kapcsolatos politika eldurvulása azzal a neoliberális felfogással van összefüggésben, amely az állam szerepét a kül- és a belbiztonság, valamint a piac erőinek szabad működésének biztosítására kívánja csökkenteni." (189. o.) - írja della Porta és Reiter az utószóban. Elemzésükkel és kiindulópontjaival vitatkozhatunk, azt azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy a liberális demokráciák jövőjének fontos kérdése, hogy vajon a globális rendezvények körzeteiben átmenetileg hatályon kívül helyezett jogállam mennyire tudja feldolgozni az időleges „kikapcsolódásnak" a hatásait a távlati és mindennapi működésében? A globális rendezvények biz209
