Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Balázs Géza: A magyar nyelv jövője
ismer a nyelven. Még egész életében felismeri, de már nem használja. Gyerekei már csak hírből ismerik. Egy nyelv visszaszorulására különböző, jól megfigyelhető nyelvi tények is figyelmeztetnek. Ilyen például a kétnyelvűség, amely rendszerint sohasem kiegyensúlyozott, hanem mindig egy nyelv javára fordul át. Az egyenlőtlen kétnyelvűség esetében az egyik nyelv hamarosan „félnyelvvé" válik. Egyre több benne a vegyes vagy kevert nyelvű forma. Egyre több olyan mondat mondható, amelyben a fogalmak már nem anyanyelvűek, a grammatikai viszonyok azonban még igen. Érdekes, a grammatika jobban ellenáll a támadásnak, mint a szókészlet. A félnyelven egyre kevesebb minden fejezhető ki. Hamarosan el is hagyják. Nyelvünk jövője A fejlett nyelvek közeljövőjében a technológiai hatások miatt a változások, alakulások további felgyorsulására lehet számítani. Ám azt is tudjuk, hogy a nyelvi változások nem gyorsíthatok káros következmények nélkül. Az azonnali következmények között a félreértés vagy a meg nem értés szerepel az első helyen, a távolabbi következmények pedig már az emberi nem csodáját, a hallatlan fejlődés, kiugrás eredményét, a kulturális evolúciót fenyegetik. A felelősség az írástudóké. Kevésbé azoké, akik talán „fölöslegesen" riogatnak, sokkal inkább azoké, akik kicsinyük a veszélyt. Felelősök az írók, költők is, akik először riasztották el a nagyobb tömegben jelentkező olvasóközönséget. Felelősek a tudósok, az ítészek, akik akaratlanul az érdeklődő, nyitott olvasók megmaradt tömegeit rekesztették az értékes irodalmon kívülre. Felelősök mindazok, akik kikezdték az anyanyelvhez fűződő antropológiai érzelmet. Herder jóslata a magyar nyelv közeli, 19. századi pusztulásáról nem vált be, mert a jóslat akkor fölrázta a gondolkodó embereket, mélyen érintett mindenkit, aki magyarul beszélt, és cselekvésre (nyelvújításra) ösztönzött. De lehet, hogy később mégis beteljesülhet a jóslat. Például akkor, ha mi most nem teszünk semmit, csak tétlenül szemléljük a történelem folyását. A nyelvek között harc folyik, sokan maradnak alul, vegyük tudomásul, hogy a magyar nyelv jövője senkit sem érdekel rajtunk, magyarokon kívül. Ha pedig túljutunk egy kritikus helyzeten, már semmi sem tudja megállítani a nyelv pusztulását. Még nem tartunk ott, de korántsem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon. Egy biztos: a nyelvi versenynek lesznek győztesei és vesztesei. 172
