Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A varázsát vesztett jövő
és a periodikus sajtóról átterelődik a hangsúly az információszerzés és -kezelés újfajta módjainak elsajátítására. A számunkra valamilyen szempontból fontos „másik ember" elvileg és potenciálisan szüntelenül jelen van életterünkben, és bármikor előhívható, jelenvalóvá tehető. Nincs a földgolyónak olyan sarka, ahol ne lelhetnénk rá a keresett személyre. Tartós kapcsolatok létesülhetnek olyanok között is, akik életükben sohasem találkoznak személyesen. A kapcsolatlétesítés és -fenntartás vadonatúj módozatai jönnek létre. S ez érinti az intézmények és klienseik, az állam és polgárai kölcsönös kapcsolatát is; megteremtődnek az ügyintézés újszerű formái. Mindez új esélyeket nyit a mindennapi demokratizmus fejlesztése, a „szabadság kis körei"-nek gyarapítása előtt is (helyi és országos népszavazások, véleményközlési fórumok, önszerveződés, nyilvános tájékoztatás). De a fejlemények fonák árnyoldalait is mérlegelnünk kell. Az ember feletti - családi és társadalmi - ellenőrzés technikai eszközei és módszerei korábban ismeretlen mértéket érhetnek el. Az egyén nyilvános láthatósága és ennek révén intim szférájának fenyegetettsége állandósul. Nyilvánosan élvén az új technikai eszközök nyújtotta lehetőségekkel, olykor akaratlanul maga is kiszolgáltatja önmagát véletlen publikumoknak. A járműveken manapság is fültanúi lehetünk mások magánéletét harsányan tárgyaló diskurzusfoszlányoknak. A személyi autonómiát nemcsak elidegenült diktatórikus hatalmak fenyegethetik, hanem a társadalmi kontroll finomabb és rejtettebb módjai is. A mind bonyolultabb világban való eligazodás képtelensége is hozzájárul a nyilvánosság és az intim szféra határainak ingatagságához és elmosódásához. Ez pedig kezére játszik a tekintélyelvű, rendteremtő hatalom iránti sóvárgásnak, az apakép autoritását sugárzó vezérkultusznak, vagyis a szavazatmaximalizálásra törekvő tömegpolitika manipulativ módszereinek. A bonyolult világ ilyenkor egyszerű igen-nem, fehér-fekete, szeretem-gyűlö- löm jellegű gondolati és érzelmi sémákba rendeződik, s egyszeriben átláthatónak és kezelhetőnek tűnik fel. A választási kampányok, különösen Obama csapatának sikere óta, világosan jelzik, miképpen hasznosítja a céltudatos tömegpolitika az új technikai eszközök fegyvertárát és a reklámoktól eltanult, indulat terhelte jelszónyelvet. Talán ezért is hiszik el sokan, hogy az új feltételek között lényegében véve azonos módszerekkel lehet eladni mosóport és politikust meg a politikáját. A jövő esélyei felett töprengő kutató elme gyakran hajlamos arra, hogy valamely, már kitapintható tendenciát apologetikusan szemléljen. Csak a hozzáfűzhető kedvező várakozásokat ecseteli, kevés figyelmet fordít a nem szándékolt - ám előre látható - kedvezőtlen, konfliktusgerjesztő, ellentmondásos fejleményekre. Holott a társadalomban nem léteznek kizárólag egyértelműen minősíthető (maradéktalanul jó vagy rossz) tendenciák; mindig az értékelő aktus teszi őket ilyenné vagy olyanná, legtöbbször azonban ilyenné is, meg olyanná is. Minden társadalmi tendencia több-kevesebb kockázatot rejt magában. A legtöbb, amit tehetünk: ezeknek a kockázatoknak éppoly gondos és felelős vizsgálata, mint a kedvező esélyek méltatása. A kockázatokat mellőző naiv optimizmus éppen olyan félrevezető, mint az esélyeket szem elől tévesztő katasztrófapszichózis leverő pesszimizmusa. A nehézség abból ered, hogy racionális okfejtéssel 37
