Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Toldi Éva: Az egyetlen történet labirintusában (Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről)
bizonytalan jellegére, amelyet nemcsak önéletírásnak lehetne nevezni, hanem leginkább személyes jellegű irodalomnak.61 Ezenkívül paratextuális utalások is erősítik az önéletírói paktumot. Lejeune szerint ugyanis az önéletíró nem az, aki „elmondja az igazságot életéről, hanem aki azt állítja, hogy elmondja az igazságot életéről"62. A meztelen folyó utolsó előtti fejezetében az elbeszélő felteszi a kérdést: „mi is lehet a célom vele". A válasz pedig éppen a konfesszióban van: „Csak kikívánkozik belőlem." írói stratégiáját is definiálja: „fantáziámat itt a végén minimumra fogva - megkísérelném rekonstruálni az idő egy szeletkéjét", „jómagam vagyok a főszereplője''.63 Az önéletrajzi jellegen mit sem változtat, hogy az elbeszélés egyes szám első személyből egyes szám harmadikra vált, majd nevet is kap az elbeszélő, ő lesz a Yugo-Szindbád, aki nosztalgiával, túláradó érzelmeivel küszködik, amelyben nincs semmi „bölcs távolságtartás". Szuggerálja tehát az önéletrajzi olvasatot, a narrátor és a szerző közötti azonosságot: „Én pedig Balázs Attila vagyok. És legtöbbet eddig az ember tragikomédiájáról írtam."64 65 Ebben a kijelentésben teljesül az a lejeune-i feltétel, miszerint az önéletírás legfontosabb eleme a tulajdonnév azonosságában keresendő, vagyis az, hogy a szerzőnek, az elbeszélőnek és a főszereplőnek az önéletírásban azonos neve van. A Kinek Észak, kinek Délben a vallomásos vonatkozást ugyan háttérbe szorítja a krónikáselbeszélő jelenléte, de semmiképpen sem szünteti meg a narrátor nézőpontjának szüntelen előtérbe kerülését és a biotext jelleget, sőt „kulcsfontosságú momentum az emlékek írásban való rögzítése” 65 Az első és a második rész azzal tartja fenn a feszültséget, hogy nem tudjuk, „mire megy ki a játék", hogyan kerülünk ki végül is a labirintusból. Mintegy háttérmotívumként végig ott munkál a regényben az elmúlt évek megélt történelmi tapasztalata. Túlságosan kézenfekvő lenne azonban azt állítani, hogy minden borzalom, háborúk és értelmetlen öldöklések, országok történelmét és emberek sorsát megváltoztató gyilkosságok a tőlünk eltávolítható és az egyre inkább elfelejthető és elfelejtődő, egyre relatívabbá váló múltban játszódtak le. Akárcsak a referenciális olvasó Balázs Attila regényét, Balázs Attila is referenciálisan „olvassa" a történelmet: még emlékszik - és reflektál - a háborúra, amely egész életét megváltoztatta. Ezenkívül minden szövegének hátterében ott működik az a jellegzetes kontextuális rendszer, amely minden helyszínen, Argentínában és a Király utcában egyaránt jól működik, ezért van, hogy a Király utcai olvadó aszfaltról a rahat lokum jut eszébe, vagy minduntalan az újvidéki Telep jellegzetes figuráit véli felfedezni. „Minden író életművének az alapján felállítható a jellemeknek az a konkordanciája, amelyben az egyes elbeszélések karakterei megfeleltethetők az életmű többi elbeszélésében szereplő karaktereinek, és imigyen rekonstruálható az az egyetlen sztori, amit az író minden elbeszélésében próbál elmondani, de mindig csak részben vagy hiányosan sikerül neki. így az író életműve amolyan kirakós játékká válik, amelyet ha sikerül összerakni, kirajzolódik az alkotónak”66 az arca. Ez a mindig kicsit bővülő írásmód, apró információkat adagoló technika teszi lehetővé magánmitológiájának létrejöttét és működését. 61 Z. Varga Zoltán: Előszó a válogatás elé. = Philippe Lejeune: Önéletírás, élettörténet, napló. L'Harmattan, Budapest, 2003. 7. 62 Philippe Lejeune: Az önéletírás meghatározása. Helikon, 2002, 3. 272. 63 Balázs Attila: A meztelen folyó. I. m. 240. 64 Uo. 24. 65 Tapodi Zsuzsa: Labirintusok játéka és posztmodem történelemszemlélet Umberto Eco A rózsa neve, Milorad Pavic Kazár szótár és Szilágyi István Hollóidő című regényében. = Narratívak párbeszéde. Szerk. Bányai Éva. RHT Kiadó, Bukarest-Sepsiszentgyörgy, 2008. 173. 66 Zsélyi Ferenc: Az író neve. = írott és olvasott identitás. I. m. 336. 103
