Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Toldi Éva: Az egyetlen történet labirintusában (Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről)
perolvasó"23 szerepkörébe, aki „tapasztaló énjével" nemcsak hogy elfogadja a szöveg referenciális utalásait, hanem nem is tekinthet el bizonyos fokú referenciális olvasattól. Az elbeszélő ugyanis olyan utalásokat helyez el a szövegben, amelyekkel az olvasó emlékezetére, élményanyagára és érzelmeire egyaránt apellál, de amelyekhez csak annak van „hozzáférése", aki meg tudja fejteni intertextuális és interkulturális jelrendszerének lokális vonatkozásait. Példaként említhető a „merre tartanak a vaddisznók"24 kifejezés, amely szó szerinti fordítása a Kuda idu divlje svinje című kultikussá vált horvát filmsorozat címének 1971-ből. A film története a második világháború idején játszódik, de nem partizánokról és hadi hőstettekről szól, hanem két csempészbanda harcáról, a krimit és a szociográfiát ötvöző izgalmas történetben, ami igencsak szokatlan volt abban az időben, állítólag elkészültéhez még Miroslav Krleza háttértámogatására is szükség volt. (Magyarországon egyébként Amerre a vaddisznók járnak címmel forgalmazták.) Vagy a Sose fordulj vissza, fiam! című Arsen Diklic-regényre és horvát partizánfilmre (eredetiben: Ne okreci se sine). „Magánál az életnél aligha van jobb időtöltés"25, mondja másutt, s e helyen Várady Tibor Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? című könyvére ismerünk. Az utalások sokaságát beépítve szövegébe ugyanakkor el is mozdítja a referenciális vonatkozásokat. A Kopár-sziget (Goli otok) néven elhíresült jugoszláv Gulagot Meztelen-szigetként említi, egyszerre utalva a testiség erotikus voltára és védtelenségvonatkozásaira, az Adria naturista paradicsom jellegére és az embertelenség, a kiszolgáltatottság helyszínére. Ezenkívül az intertextualitásnak olyan megjelenési formájával találkozunk, amelyek a kortárs legendák képződésének tematikus helyeire mutatnak. A legutóbbi délszláv háborúnak a sajtóból átvett története vélhetően csak azok számára lesz ismerős, akik konkrét tapasztalatokkal és emlékekkel is rendelkeznek a korabeli eseményekről. Az Újvidék fölött lelőtt, ellenséges katonai gépnek vélt szúnyogirtó repülőgép történetét Balázs Attila nem titkoltan a helyi lapok tudósításai alapján írja meg. Ugyanezt a történetet Gion Nándor is leírja Izsakhár című regényében26, mindketten másként s másként. Gion szabályos anekdotát alkot belőle, míg Balázs Attila azon tűnődik, mi lett a gép sorsa: „erről innen csak elmerengni lehet. Találgatni, ha úgy akarod".27 Az olvasatra hatással van, hogy a külső referencialitástól eltekinteni nem tudó olvasó másként lát néhány összefüggést, másként emlékszik néhány közelmúltbeli történetre. Mert azt még valahogy elnézi, hogy Haynau egy helyen „derék vudumester"-ként28 jelenik meg, de a traumatikus élményekben gazdag közelmúltra vonatkozó események vagy személyek ilyen jellegű értékelését, elnevezését már nem tartja találónak, inkább mulatságos túlzásnak, hogy például Kalapis Zoltán újvidéki amatőr művelődéstörténészt a mi „délvidéki magyar Thomas Carlyle-unkként" aposztrofálja. (A példák sora folytatható.) (A narrátor alakváltozásai) A Cuniculus elbeszélője még nem törekszik különösképpen arra, hogy a szerző és az elbeszélő közti megfeleltethetőséget problematizálja. A narrátor pozíciója meglehetősen stabil és jól megragadható. A regény sokkal inkább a hősök személyét relativizálja. A történet azzal kezdődik, hogy egy autó elgázol egy nyulat, amelyről kiderül, hogy valójában Megyeri Bandi volt. De hogy csak a neve volt az, vagy maga a személy, az a sejtések homályában marad, valószínű, hogy a már egyébként is 23 Szintén Németh Zoltán kifejezése. 24 Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. I. m. 18. 25 Uo. 71. 26 Lásd: Gion Nándor: Izsakhár. Nórán Kiadó, Budapest, 2008. 575. 27 Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. I. m. 439. 28 Uo. 145. 96
