Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Dávid Gyula: Címszavak (Mutatvány a romániai magyar irodalmi lexikon 5. kötetéből)
irodalmi szervezkedésekben egész sor rokon kezdeményezés talál egymásra, ugyanakkor a háború után született romániai német irodalmi művekben megváltozik a magyarságról korábban bekövesedett, előítéletes negatív kép is. Mindaddig, amíg a nagynémet birodalmi politika a romániai németségre is ki nem terjeszti hatalmi törekvéseit, s a hitleri ideológia gyökeret nem ereszt a körükben, az erdélyi magyar-szász szellemi kapcsolatok sem azelőtt, sem azóta nem tapasztalt kivirágzásának lehetünk tanúi. Az első jele ennek a megváltozott viszonyulásnak az 1922-es segesvári Petőfi- centenárium, ahol a magyarok mellett a románság és a szászok képviselői is jelen vannak: Joseph Bacon szász költő Petőfi Segesvárt című verse németül a költő, magyarul Tessitori Nóra előadásában az ünnepségek egyik emelkedett pillanata. 1924-ben Heinrich Zillich szerkesztésében megindul a Klingsor című irodalmi folyóirat, s 1926-ban a Helikon íróinak első találkozóján Marosvécsen már ott ül a szászok képviseletében Robert Maurer, aki lelkesen számol be az ott látottakról, míg Otto Folberth egy hasonló korábbi, bár folytatás nélkül maradt kezdeményezés, az 1921-es szenterzsébeti szász író-összejövetel emlékét felidézve értékeli a „valamivel szerencsésebb csillagzat alatt" született magyar írói tömörülést. Még 1926-ban „magyar szám"-ot ad ki a Klingsor (1926. június), „szász számot" a Pásztortűz (1926. július); ez utóbbiban György Lajos írja: „Részünkről ez nem érdekességhajhászás és nem csupán udvarias viszonzása ...az előzékeny és megbecsülő figyelemnek..., hanem jól megfontolt irodalmi és kultúrpolitikai program is egyszersmind. Őszinte vallomástétel amellett, hogy jó szándékkal keressük a lelki közösség egymáshoz vezető útjait..." (Erdélyi szász számunk. Pásztortűz 1926. 289.). 1928-ban aztán a meginduló Erdélyi Helikon, s benne különösen Aprily Lajos, Berde Mária, Kuncz Aladár és Molter Károly, a Klingsor oldaláról pedig Zillich mellett Otto Folberth, Erwin Witstock, Egon Hajek a kapcsolatok építői. 1928 júliusában Nagyenyeden magyar-szász írótalálkozóra, 1928. november 17-én Kolozsváron szász, 1929. szeptember 28-án Brassóban magyar irodalmi estre kerül sor (előtte szeptemberben a Klingsor újabb „magyar szám"-ot jelentet meg), s ezt a sort folytatja az Erdélyi Helikon 1931. májusi újabb szász, illetve a Klingsor újabb magyar száma (1932. június), s közben az 1932. május 19-én megrendezett medgyesi magyar-szász irodalmi est, Folbert, Wittstock (1929. január 10.), Zillich (1930. január 20.) és Folberth (1930. december 21.) fellépése a Kemény Zsigmond Társaság felolvasóülésein, vagy más vonatkozásban az Osvát Ernő szerkesztette Erdélyi lexikon, amelyben nem kevesebb, mint 67 személyi és gyűjtőszócikk szól a szász irodalom és közélet szereplőiről, illetve szász intézményekről. Mindezzel párhuzamosan rendszeressé válnak a kölcsönös fordítások (ebben az időben jelenik meg magyarul Kós Károly fordításában Meschendörfer Die Stadt im Osten című regénye, németül a Szibériai garnizon), a megjelenő irodalmi művekre reagáló ismertetőértékelő kritikák, ami nemcsak a két folyóiratra, hanem az évtizedforduló egész mérvadó erdélyi magyar, illetve szász sajtójára kiterjed. Nem egyszerűen irodalompolitikai gesztusokról van szó, hanem a transzszilvanizmus gondolata és programja alapján létrejött találkozásról a két irodalom képviselői között. Ekörül - az „erdélyi lélek" mibenléte és értelmezése körül - bontakozik ki főképp a Klingsor és az Erdélyi Helikon hasábjain az a hosszas esszévita, amelyben szász oldalról „az erdélyi ember alkatában", a táj hatásában (Egon Hajek), a szülőföldhöz való ragaszkodás és a tolerancia közösségében (Friedrich Müller-Langenthal), illetve „a Kelet támadásában" (Zillich) látták ennek a lelkiségnek az alapját, s a megoldást egy „keleti Svájc"-ban, ahol eddig is „a népek üldözését mindig kívülről szították" (Zillich). A vitában megszólalnak más nézetek is: Gaál Gábor és Aradi Viktor a Korunkban, Nicolae Iorga a Nemül Románesc Literar hasábjain cáfolja egy külön „erdélyi lélek" meglétét. Végül szász oldalról is megszólaltak olyan hangok, amelyek „magyar érdeket" véltek felfedezni az „erdélyi gondolat"-ban, s az újabb értékelés 1930 után inkább az „elhidegülés" jeleit 87
