Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Dávid Gyula: Címszavak (Mutatvány a romániai magyar irodalmi lexikon 5. kötetéből)
mutatta ki: „Világpolitikai kérdések, az irodalom új jelenségeinek értékelése, valamint egymás megítélése képezték az összeütközések tárgyát, kölcsönös vádaskodásba fullasztva a közös sorsról megindult eszmecserét." (Balogh András: i. m. 105.) „A harmincas évek végén... bekövetkezett a szász szellemi élet »gleichschaltolása«... a jelentős irodalmi orgánumok felszámolódtak,... a szerzők egy része hallgatni kényszerült, [mások] .. .Németországban jutottak publikálási lehetőséghez." (uő 108). A két világháború közötti szász irodalmat alkotó művek értékelése szintén nem egyértelműen pozitív ebből a szempontból: „Az erdélyi gondolat - állapítja meg ugyancsak Balogh András - nem vált az irodalom vezérmotívumává, esztétikumgeneráló erővé..." (uo.), aki mindössze Zillich egy novelláját (Drei Freunde, 1936) és Wittstock Bruder, nimmt die Brüder mit című regényét (1934) látja olyanoknak, amelyeket „ízig-vérig transzilván művek"-nek lehet nevezni. Több mint másfél évtizedes megszakítás után a romániai német irodalom az 1950-es évek derekán jut újra megszólalási lehetőséghez. A romániai írók első kongresszusán, 1956 júniusában Nagy Istvánnak a „nemzeti kisebbségek irodalmáról" szóló társjelentésében már az írószövetségbe betagolódott és saját irodalmi fórumhoz juttatott új romániai német irodalomnak is jut egy alfejezet. A magyar forradalom leverését követő időszakban azonban a szász írók egy csoportja (Hans Bergel és társai) elleni per ezt a kibontakozást is derékba töri. Szórványos - és főképp a hivatalos ideológia propagandaszándékait tükröző - fordítások után csak 1970-től, a Kriterion Könyvkiadó e térre is kiterjedő művelődéspolitikai koncepciója keretében mutatkoznak a kapcsolatfelvétel új tényei: magyarul B. Fejér Gizella, Jagamas Ferencz Zsuzsanna, Szász János és Veres István tolmácsolásában Robert Flinker, Otto Jickeli, Arnold Hauser, Meschendörfer, Franz Storch, Erwin Wittstock regényei, elbeszélései, Ferencz László fordításában a fiatal német írók novellaantológiája, Kányádi Sándor átköltésében az erdélyi szász népköltészet egyedülálló válogatása ( Egy kis madárka ül vala... 1977); németül Ursula Bedners, Lotte Berg, Anemone Latzina, Hildegard Mark, Helga Reiter, Erika Scharff tolmácsolásában Bálint Tibor, Páskándi Géza, Sütő András, Szabó Gyula, Szász János prózája, Kányádi Sándor versei, Benedek Elek meséi, Dankanits Ádám erdélyi kultúrtörténeti tanulmányai jelennek meg. A diktatúra rendszerének bukása utáni, immár több mint másfél évtizedben - a könyvkiadás anyagi forrásainak átrendeződése miatt - ennek a kölcsönös ismerkedésnek nem, vagy alig volt folytatása. Legfeljebb Kányádi Sándor verseinek egy kisebb kétnyelvű válogatását (Entspannung - Kikapcsolódás), Hans Bergel, Eginald Schlattner, Balogh F. András, illetve Hajdú-Farkas Zoltán által fordított regényeit említhetjük. Mindketten a „szász íróper" elítéltjei, s könyveikben a magyarságkép is mellékessé válik: az ő esetükben „... inkább egy átfogóbb társadalom- és emberszemléletről beszélhetünk, amely a fasizmus kategóriáinak tagadásából kinőve nem a nemzetiségén keresztül láttatja az embert, hanem cselekedetén és erkölcsén keresztül" (Balogh András: i. m. 119.). Ennek a több évtizedes időszaknak romániai német irodalmi termésében a művekben megjelenő magyarságkép is változásokon megy át. Egyrészről, a múltba visszavetítve, a korábbi „ellenségkép" osztályharcos színezetet kap (Valentin Heinrich: Um gleiches Recht, 1956), másrészt, bár eltávolodik a korábbi kliséktől, egyfajta humanista általánosságban oldódik fel (az erdélyi táj Hans Bergel, Verona Bratesch, Claus Stephani magyar szereplőket is említő verseiben, magyarok lakta vidékeket is megelevenítő útijegyzeteiben, az avantgárd felé tájékozódók - Rolf Bossert, Anemone Latzina, Franz Hodjak - nemzetiségfölöttiségé- ben). Az erdélyi tradíciók a szász íróperben bebörtönzött Georg Scherg Da keiner Herr und keiner Knecht, (Buk., 1966) és Paraskiv Paraskiv (Kv. 1976), vagy a már német nyelvterületen publikáló Andreas Birkner Tatarenpredigt (Bécs, 1973) és legmélyebben Joachim Wittstock (Karusselpolka, Ascheregen, Die Geschichte der Anna Kendi, 1985) regényeiben érzékelhetők. 88
