Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Gerold László: "Igen – kedves szomszédok! él / még Bánk, Atyánk…" (Orosz Lászlónak születésnapra, megkésett könyvismertető helyett)
Gerold László „Igen - kedves szomszédok! él / még Bánk, Atyánk..." Orosz Lászlónak születésnapra, megkésett könyv- ismertető helyett Számomra a címbe emelt idézet, amely Katona József drámájának harmadik szakaszában szinte visszhangként hangzik el Tiborc szájából azt követően, hogy őt Bánk Melindáért küldi: „menj, menj; keresd fel Asszonyomat, 's ha meg- / találtad, úgy jöjj, 's várakozz reám. / Haza megytek! - ott megmondhatod, hogy él / még Bánk!" - jelképes olvasattal bír. Utal arra, hogy a mű (is) él, amit a vele való foglalkozás irodalmárok és színházi emberek részéről egyaránt bizonyít. Irodalmi vonatkozásban elég talán megemlíteni Bíró Ferenc Katona-monográfiáját (Balassi Kiadó, Budapest, 2002), színházi tekintetben pedig a Nemzeti Színház múlt évi Bánk bán —junior dmű előadását. S ezenközben semmiképpen sem elhanyagolható, hogy direkt, illetve indirekt formában mindkettő előzménye Orosz László több mint tíz évvel ezelőtt megjelent, A Bánk bán értelmezéseinek története (Nova Krónika Kiadó, Budapest, 1999) című könyve. Ennek bizonyítására talán elegendő felemlíteni, hogy az életmű monografikus feldolgozásainak szép sorában Bíró Ferenc könyvének névmutatójában szám szerint a harmadik legtöbb hivatkozás Orosz Lászlóra utal. Míg színházi vonatkozásban pedig arra lehet hivatkozni, hogy a Nemzeti Színház előadása annak az örök színházi szándéknak a legújabb megnyilvánulása, amit Orosz László könyve példáz, miszerint a Katona-drámát felfedező, életben tartó, majd hamvaiból életre hívó színház kezdettől fogva, de kivált Hevesi Sándor 1928. évi, botrányt kavart színreállítási szándéka óta sokszor nekiveselkedett igazolni a mű életrevalóságát. Ennek a szándéknak legújabb esete az Alföldi Róbert rendezte produkció, amely a színház kritikusa, Tompa Andrea szerint azzal tanúsítja a Bánk bán néven ismert mű, sokak szerint legnagyobb történelmi tragédiánk, vitalitását, hogy „nem XIII. századi vagy Katona korabeli történetet mond el, nem utal semmiféle konkrét korra, saját közös jelenünkön kívül". Hogy „itt »a« dráma" az „egyes ember életének tönkretétele", ami a jelenetek „a szerelem széthullása, a félreértések, emberi gőgök és vakságok pusztító Itatása "-ként bomlik ki az előadásban. „Olyan emberi kapcsolatokat látunk, ahol élő viszony van, érintés, kétségbeesés, és végül gyilkos szorítás. Az est végső soron egy szerelem történetét meséli el, azt a nyomorúságot, ahogy a hatalom közelében a virágzó emberi kapcsolatok felfalják önmagukat." És miről szól Katona drámája, ha nem pont erről, a hatalom által tönkretett egyéni sorsokról? * Nem valószínű, hogy ez az előadás megnyerné a kiváló Katona-szakértő Orosz László tetszését, de azt talán ő sem vitathatná el, hogy pont az történik, amiről könyve szól: a Bánk bán című dráma iránt megnyilvánuló irodalmi és színházi érdeklődés állandóságáról, ami végső soron azt tanúsítja, hogy a Bánk bán nagy mű, hangozzék el róla bármiféle elutasító 78
