Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Orosz István: Meghalunk a szépségbe’

előzni. Az a furcsa, hogy tényleg senki sem emlékezett, mikor tehették le, pedig a telepről is idelátni és a söntésben mindig van élet. A kibontáshoz mindenkire szükség van. Egy összetört reklámtábla (GAMESZ) keretléceit feszítőrúdnak használva nehezen sikerül egyáltalán megmozdítani, illetve egymástól elválasztani az összefagyott tekercseket. Egyszerűbbnek tűnik feltekert állapotban vonszolni le, és csak a helyszínen, a hátsó pályán göngyölni ki a szőnyegeket. A másfél méteres szintkülönbség dacára jó néhány percbe kerül egynek-egynek a levontatása. Olykor váratlanul kibukkan a nap, hosszú árnyékokkal karistolva tele a parkoló partoldalát. Olyan a táj, s benne a huzavona-ábrák, akár az öngyilkos cetek strandja. Félóra is rámegy, mire a hátsó pálya középső részén, a két tizenhatos közti területen ott hever a tizenhat sötét dög. Nagyjából egyforma távolságra igazgatjuk el őket, mert félő, hogy szétgöngyölve, a sárba ragadva már nehezebben tudnánk helyükre húzogatni a szőnyegeket. Odakinn biztos géppel ráncigálják, olyasmi targoncával, amivel a sérült focistáért is beautóznak, jut Levi eszébe. A kigöngyölés már gyerekjáték. Tulajdonképpen két-három ember is elég lenne a munkához, de valahogy jobban esik együtt folytatni. Csatárlánc a henger mellett, a vállak összeérnek. A csípők meg a pocakok is. Ha a talpunkkal egyszerre rúgunk a hengerbe, engedelmesen gurul kifelé, látványosan soványodik a hurka. A ritmus a lényeg, hogy egyszerre lökje mindenki. Egy-két-há-most. A fűszőnyeg a repedezett ragasztócsíkot meg az első kopottas métereket leszámítva egész jó minőségű. Kívülről szürke, vászonbordázat, belül viszont az utazási irodák tavaszát idéző műzöld. A műgyep némileg tompítva ugyan, de felveszi a földes pálya egyenetlenségeit, hepehupáit, mégis kifogástalan, száraz terepet kínál. Ahhoz képest, hogy alig több mint fél órája reménytelennek tűnt a mai foci, most káprázatos a helyzet. Édeskés áruházillat keveredik a benzinkútszaggal, meg a temető felől mindig gomolygó sírszaggal. Olyan bundesliga-szaga van, mondja valaki. Most már ha kémék, se mennék vissza a füvesre, mondja Óberpeti. Eins, Zwei, Drei! Egyformán zörögnek a csukák. Mindegyikben egy nejlonzacskó két zokni közt. A kigöngyölés, ahogy fogy a cilinder, úgy válik egyre könnyebbé. Az utolsó rúgások helyett már apró lökések, finom körömpasszok is megteszik. Sőt könnyed csűdemelintések, laza bokamozdulatok. Poros sóhajtással csattan a sárba az utolsó méter fűszőnyeg, a közepén csillogó alufóliába csomagolt valami hever. Méretre akár egy vekni kenyér. Kétkilós, talán egy kicsit nagyobb. Mi a szar ez a szar, érinti meg a cipője orrával Ervin. Bontsd ki, lép hátra előzékenyen Manó. Bontsd ki te, sziszegi Ervin. Mit gatyáztok vele, besötétedik, mire elkezdjük, rúgja félre a csomagot Tóni. Egy pár összecsomózott focicsuka gördül elő a fóliából. Arany Adidas, három csíkkal. Körülálljuk. Végig varrott, ahogy kell. Tizenkét bőrstopli. Aszta!

Csavarosak, próbálgatja Tibi. Draskóczy is leguggol mellé: ötvennégyben a németek ezzel nyerték meg a vébét, a cserélhető stoplikkal. Adi bácsi egy zacskó hosszú stoplival várta Walteréket a szünetben, merthogy esni kezdett. Miért nem veszed föl, bök Tibi szakadt cipője felé Tóni. Nem hiszem el, hogy épp negyvenkettes, méri össze a két talpat hitetlenkedve Tibi. Közben a második tekercs is kiterül, abban is egy cipő: Adidas Predator. Ráadásul piros. Ilyenben csavarta be Beckham azt a szabadrúgást a görögöknek a 2002-es vébé selejtezőjében. A következőben egy negyvenes F50 Unit. A legkönnyebb fajta csuka. A szellő68