Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Orosz István: Meghalunk a szépségbe’
léptű cselezőknek való. Messi jár ilyenben. Egy AdiPure van az újabb fóliában. Aszimmetrikus oldalfűzéses príma bőr. Del Piero kedvence. Meg Kakáé, tromfol rá Zsolti. Szeretnéd mi? Ha nem kezdjük, besötétedik. Balázs és Óberpeti átcipelik a két rozsdásodó kiskaput, Tótimi és Maradona szednek, mint mindig. Mire megvan a két csapat, a szőnyegek kiterítve és Tibi az első lépéseket próbálja a műfűn. Lábán az új cipő. A rejtett fűzős arany Adidas. Bírsz benne járni, teszi felé Ervin a labdát. Tibor jobbal felnyúl és puhán leveszi. Ragad a bőr. Talppal hátrahúzza és a cipő orrával alápöccint, visszafelé pörögve, függőlegesen emelkedik a laszti a homloka elé, bólintani akart, de talán sárosnak látja, hagyja inkább visszahullani, ballal kilép és jobb belsővel a támaszkodó bal mögött, oda se nézve tolja pontosan tovább Sanyának. Naná, fordul aztán mégis a labda után, maga is némileg elképedve, s a vádliján feszülő tréningnadrágba dörzsöli a dpő orrát. Gergő lábán a piros. Kétszer is körbetekeri a hosszú fűzőt, átvezetve a stoplik közt, aztán megcsomózza és föltápászkodik. Sarokkal emeli maga elé az épp megérkező lasztit, aztán belső rüszttel teszi tovább. Akkor mostantól éles, javasolja és a visszakapott kényszerítővel rögtön kioszt egy kötényt Mormoginak, aztán bemasnizza a rárontó Józsit is. Frissen herseg a műfű, ahogy belemélyednek a stoplik. Már Levin és Bamuson is az új csuka van. Előre- hátra billegve méregetik egymáson és összeütik a tenyerüket. Közben Marci egy AdiPure-ban oxival viszi el Ervin mellett a lasztit, aztán a bringa jön Balázs mellett, de kapura lövés helyett inkább az ellenfélhez tartozó Sanyának passzol. Most hülyéskedünk, veszi ki a zsebéből a kezét Mormogi, és ő is lehajol egy csukáért. Bamus lendületből vezeti rá a labdát három védőre, összezárnak, de a Zidan- féle rulettcsel bejön. Hárman háromfelé. A saroklécről visszapattanó bőrt kapásból fölgyertyázza, aztán ollózva visszaküldi a mezőnybe. A mamutfenyőknél menne le a nap. Mielőtt eltűnne, élesen süt szembe, aztán úgy marad, megáll lemenőben. Vörös laszti a levegőben. Manó a kezével árnyékolja az arcát, miközben cselez. Akkor mehet az utolsó gól? A döntő gól? Talppal hátrahúzza, egy testcsellel kiforgatja Draskóczyt és külsővel rácsűri. Pattog a kapufák közt, aztán mégis kijön. Tóni felszabadítás helyett bemutat egy könnyű esernyőt, majd teli rüszttel puhán emeli ki. A szél elállt, a kémények fölött kiegyenesednek a füstcsíkok. Már a védőkön is aranycipő. Sanya a lepattanó labda fölé guggol, úgy stoppolja le. Megye hármas parafrázis béel csukában. Elfelejtünk nevetni. Mindenki sápadt, fehér, áttetsző. Minden mozdulat bejön, mindegyik labdaérintés szépségdíjas. Képtelenek vagyunk hibázni. De gólt rúgni sem bír senki. Lelassított mozgások, közeli, álomszerű részletek. Másodpercekig szitál a labda és hangtalanul indul vissza a felső lécről. Csináljatok már valamit! Balázs rálép a labdára és csípőre teszi a kezét. Tiszta röhej, teszi hozzá, vegyétek már észre magatokat! A kimondott szavak betűkre hullva szívódnak föl a műfű szálai közt. Meghaltok a szépségbe! A nap, akár egy elakadt hanglemez, még mindig ugyanott, a mamutfenyők közt forog. Egyre nagyobb és vörösebb; mindenen, mindenkin átsüt. Az óriás terepasztalon az árnyékok önállósulnak. Taktikai hieroglifák. Műzöld geometria. Meghalunk a szépségbe'. Utoljára én halok meg. Mindjárt. Most. 69
