Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
Atyánk keresztet vet. Abban a pillanatban megmered mindenki. A dermedt jelenet közepén ott ül Gitti és Tihi, egymásra nyitott ajkakkal, miközben a többség igyekezett közelebb húzódni, hadd hallja, mit beszélgetnek. így fagytak le. Hirtelen létrejött, mégis szépen elrendezett kép, hosszan kitart, mire megint megmozdul mindenki. (Úgy tetszik, közben hosszabb idő múlik el.) GITTI (csábos mosollyal): Voltam én már Melinda, Papagena, Nedda, Gilda, lehetnék hát Tündérszép vagy Tündér Ilona is. Mutassa csak megint azt a kottát, és ha követ, megpróbálom elénekelni. Tihamér előhúzza az inge alól, odaadja. Gitti nézegeti, mozog a szája, egy két aprócska hang, levegő, szellőztetés, végül feláll, majd arisztokratikus fejtartással belevág az ismert Argyélus-dallamba. (A Tündér Ilonába?) Tihi furulyán követi. Mindenfelé szétterül az érzéki zene, a dallam mindenkit elbűvöl. Megbizserget. Végén taps. Az előadók meghajolnak, leülnek, majd ismét felállnak. A taps nem szűnik. EMIL (úgy tűnik, őszinte lelkesedéssel, jó hangosan): Én tényleg mindig a jót remélem, ez meg nem semmi, ez nem tiszavirág, kérész fityfiritty!!! PIKASSZÓ: Termékeny együttműködés! Bár néha erősen kétkedem, de megfér még e honban magyar és a rác. Gyulus doki tréfából füttyög. JAKÓ (aki még mindig nem tud szabadulni a tányérjától): Brávó, ezt mindenképp elő kellene adni szélesebb közönség előtt is, brávó! ATYÁNK (Jákóhoz, maga is túlkiabálva a zajt): Például nálatok, augusztus tizenkilencedikén, urunk Jézus színeváltozásakor a templom udvarán. Jákó bólint, leteszi a tányért, maga is tapsol. A közönség állva éljenzi a többször is meghajló, egymásra mutogató előadókat. Aztán lassan vége az előadásnak. Ahogy az egész vacsorának. A közönség búcsúzkodik, szétszéled. Elmegy Emil is Gittivei, Atyánk Jákóval, Pikasszó az állványával stb. Utolsónak Pismány. PISMÁNY: Te tényleg maradsz még? TIHI: Kicsit meditálgatnék magamban. PISMÁNY: Jó, de nehogy nekem eszedbe jusson pakolászni! Otthon pakolássz, ha van még mit. Holnap reggel korán kijövünk Pikasszóval, belógatjuk a horgokat Aporbánál, aztán itt mindent elrendezünk. Oké, öreg harcos? Csak a végén pisáid le a maradék parazsat. TIHI: Oké. Kezet fognak, férfiasán megölelik egymást. Pismány is el. Marad Tihi a rendetlen asztallal meg Dumi életnagyságú bábujával. Most veszi csak szemügyre igazából. Nevet rajta. Mögéje áll, simogatja a fejét, megmasszírozza a vállát. 52
