Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
TIHI: Furcsa, de igen. így távozóban. De miért is haragudnék rá? Csend. JÁKÓ: Nem szvirkálnál nekünk kicsit? TIHI: Kimuzsikáltam magam valami lagziban meg a vadonban. Inkább mesélek most, jó? Ti meg dőljetek hátra. Szabad ég alatt ülünk, ebben a szabad ég alatti étteremben még lehet pöfékelni. Bámulni a Tejutat. Mélázni, eregetni. Egymás között vagyunk, régi haverok, nincsen baj. DR. GYULUS (gunyorosan): Fő az egészség. Ki-ki tölt még magának, egy része rágyújt, Gyulus doki pipát töm, fújja a füstöt a csillagok felé. Hallgatja Tihit. TIHI: Egy érdekes történetet mondok nektek esti meséül, vén rosszcsont gyerekek. Szóval, hogy is fogalmazott Dumi barátunk, a mi cincár nagyfőnökünk, polgármester barátunk? Hogy Czinka Panni? Cigányzene és kurucnóta? Hogy roma bölcső a damaszkuszi út, a hímes perzsaszőnyeg végén? Hát, erről mondok nektek egy kis altató mesét, jól figyeljetek! Na, szóval, hol volt, hol nem volt, volt valahol messze egy almafa. LOJAS: Ezt ismerem. PISMÁNY: Csitt, hadd mondja. TIHI: Már most az abban volt ám oly különös, hogy minden éjjel aranyalmát termett. Egyszer azonban a király, amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. így történt ez másnap is, harmadnap is. Majd' megveszett dühében. Na, tudom azt is, hogy mindenki ismeri Argyélus történetét. PIKASSZÓ: Afrikába ment Argyélus, felfalta egy krokogyélus. TIHI: Keveset szólsz, kedves barátom, de akkor fején találod a szöget, ugye? PIKASSZÓ (nevetve): Menten kérem vissza a képem! TIHI: Mindjárt kapod. Kalapáccsal és szeggel együtt. Nos, mindenki ismeri hát a mese végén boldog szerelmi beteljesülésben részesülő Argyélus királyfi esetét a tolvaj fekete hollókkal és Tündérszép Ilonával. EMIL: Meg kell jegyeznem, hogy a kis ügyes Argyélus menet közben is megmegkapta már azt, amit akart. Meg sokak szerint romául beszéltek azok a hollók. TIHI: Romául? Viccnek ronda, de épp ez az! Nem is tudod, mennyire igazad van. LOJAS: Lakat a számon. TIHI: Mondok mindjárt egy másik mesét. LOJAS: Eldobtam a lakatom kulcsát. TUTI: Szóval, ugyancsak rég, Firdauszi perzsa költő is említést tesz róla, Bahram Gur perzsa király tizenhétezer lurit hivatott fényes királyságába, hogy azok vérpezsdítő zenéjükkel és táncaikkal űzzék el a fásultság démonát belőle és népéből. A lurik megtették, amit kellett, de már nem mentek vissza Indiába, ahhoz jóma- guknak nem maradt kedvük, hanem hosszú vándorútra kéltek, mint a madarak. 50
