Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Rigó Róbert: Egy Kecskemétre sodródott erdélyi irodalomtörténész megpróbáltatásai (Varró János: Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása)
is.36 Részletesen ír a front átvonulásával járó zűrzavaros időszakról, a német megszállásról, a kiürítésről, a menekülésről, a szovjet megszállásról, a románok fosztogatásáról és kegyetlenkedéseiről, amelyet a szovjet katonák igyekeztek korlátozni és megszüntetni. A szerző sorra veszi írásában azokat az eseményeket, amelyekkel a román hatóságok korlátozták, visszaszorították, megfélemlítették a magyar nemzetiségű lakosságot, ezeket megszemélyesítve, konkrét történetekkel teszi hitelessé. Varró János a háború után közép- iskolásként részt vett a marosvásárhelyi közéletben, ekkor ábrándult ki a politikából és a szocializmusból is, melyhez szegényparaszti származása miatt kezdetben vonzódott.37 Nem tartotta be a kommunista párt felsőbb útmutatásait, autonóm módon, a helyi magyar közösség érdekét védte, ugyanakkor figyelemmel kísérte a magyarországi politikai, közéleti és irodalmi eseményeket is 38 A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanárairól, vezetőiről is igyekszik objektív, hiteles képet nyújtani. Itt Varró János elsőévesen a Magyar Irodalomtörténeti Tanszék könyvtárosa lett, és így közel került Szabédi Lászlóhoz, akit barátjának, mesterének tekintett. Varró János írásán át betekinthetünk az egyetem oktatói karába, ahol a tanárok között a legfőbb határvonal szerinte ott húzódott, hogy valaki a hivatalos marxista irányvonalat követi-e, vagy próbál objektív és autonóm személyiség maradni. Varró János nagyon jól érzékelteti a szocializmus irracionalitását és működési logikáját, mikor leírja, hogy az első év végén szovjet ösztöndíjra javasolták, ez ellen tiltakozott, és arra hivatkozott, hogy ő magyar nyelv és irodalom szakos, és azt jobban el tudja sajátítani Kolozsváron, mint a Szovjetunióban. Ekkor Nagy István rektor a tudomására hozta, hogy mennie kell, mert őt a származása miatt vezető kádernek szánják. Később kiderült, hogy irodalom szakon nincs hely csak zöldségtermesztés és haltenyésztés szakokon, amit nem vállalt el a minisztériumi megfélemlítés ellenére sem. A másik döbbenetes eset a szocialista jogértelmezés sajátosságairól Varró János és a szamosújvári börtönparancsnok közötti párbeszéd, amikor Goiciu megkérdezte Varró Jánost: Hány évet kaptál?- Tizenhatot.- Hát mit csináltál?- Semmit.- Menj az anyád picsájába, büdös bandita, ha semmit sem csináltál volna, odavetettek volna neked vagy öt-tíz évet, de nem tizenhatot."39 De miért is hurcolták meg Varró Jánost, a fiatal irodalomtörténészt minden ok nélkül, mint ahogy később a bíróság is megállapította? Erre a kérdésre a választ maga Varró János 36 Varró János megjegyzi, hogy „mindent egybevetve, Erdély magyar népe végtére is nyert a bécsi döntéssel. Az a nemzedék, amely e négy év alatt magyar iskolába járt, nemzeti kultúrájában, nemzeti tudatában megerősödve fogadta az 1945 után kialakult új helyzetet." Varró 32. o., valamint „Vécs meg a környező falvak számára a »magyar világ« óriási fellendülést hozott. Hatalmas munkálatok kezdődtek mindenfelé, volt munkaalkalom bőven." Utakat építettek újjá, megépítették a Dédát Szeretfalvával összekötő vasútvonalat, majd a szalárdi erődrendszert. Varró 35. o. A Déda-Szeretfalva közötti vasútépítést a háború alatt a Kecskeméti Népbank finanszírozta, Bende Sándor elnöksége idején. Rigó Róbert: A Kecskeméti Népbíróság perei (kézirat). 37 A KF TFK több munkatársának visszaemlékezése szerint Varró János Magyarországon is mereven elzárkózott az aktív politikai élettől, a rendszerváltást követően is. 38 így ír erről Varró János: „Az értelmes cselekvés útját kerestem, célt, amelyért élni érdemes. A múltat ismertem és végleg elutasítottam, az újnak elfogadtam az elméletét, de teljesen elfogadhatatlannak tartottam mindennapi gyakorlatát." Varró 2008. 93. o. 39 Varró 2008.158. o. 97
