Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Kántor Lajos: A "szükséges" és a "jó"
Kántor Lajos A „szükséges" és a „jó" Közel fél évszázad távlatából visszanézve másképp mutatkoznak a dolgok, mint ahogy azt mi, egykori erdélyi (romániai) magyar fiatalok, az ún. Forrás-nemzedék induló költői, prózaírói, kritikusai megéltük. Az itt következő tanulmány (egy készülő könyv fejezete) megpróbálja szembesíteni az időszeleteket, a kolozsvári Korunk 1961-es évfolyamának újraolvasása során - nevén nevezve számos szerzőt és szöveget. Ez a fajta szembenézés talán nem csupán a romániai sajtó- és irodalomtörténet vonatkozásában érdemelhet figyelmet - a Kárpát-medencei térség egészére is vethet némi fényt. A holtak már nem - az élők persze perelhetnek az újraolvasóval. Régebben - legalábbis a Korunk szerkesztőségében - szokás, sőt kötelező volt (nem kívülről ránk erőszakolt kötelesség!) a rendszeres lapbírálat. Itthoni Korunk- gyűjteményemben egy halvány(uló) ceruzajelzésekkel ellátott számot találok, az 1961-es 8-9. jelzetű füzetet. A mai kommentárra érdemes-érdekes szövegeket keresve először a tartalomjegyzékben a szerzők-címek elé tett jelekre, szavakra figyelek föl; saját írásommal két szó váltakozik: „szükséges" és „jó", illetve egy-egy vonal, amelyekhez aztán bent, a laptestben további megjegyzések társulnak. Most már emlékszem, a rám osztott lapelemző-bevezető „könnyed" előkészületéről van szó itt, nehéz, nem éppen kellemes munka: egy teljes Korunk-lapszám végigolvasása során gyűjtött benyomások rögzítéséről. Egykori magamat tesztelhetem hát, no meg a kort, a körülményeket. Utólag önvédelemnek mondanám, bár valószínűleg 1961 szeptemberében-októberében(?) is annak szánhattam a (mindössze) kétszer előforduló „szükséges"-t (utóvégre ünnepi, azaz „felszabadulási" számról beszéltünk): Balázs Sándor hosszú (és hosszú, fantáziátlan című) cikkét, A szocialista termelési viszonyok fejlődési üteme hazánkban-t jelöltem így, a főlapból, valamint a „Világgazdaság, világpolitika" rovatban elhelyezett Gál Mátyás-cikket (A kapitalizmus általános válságának új szakasza). A lap első részéből egyetlen közleményt emeltem ki „jó"-val, bizonyos V. Aszmusz (oroszból fordított) eszmefuttatását (Az olvasás mint munka és alkotás), amelyben többek közt az Anna Karenina, A Karamazov testvérek, a Don Quijote, Puskin és Majakovszkij költészete szerepel példaként; és amely így végződik: „Nagy segítséget nyújthat az olvasó neveléséhez kritikánk és irodalomelméletünk. A jó kritikus - író, aki, ha lehet így mondani, az »emberek között«, »hangosan« olvassa és elemzi az irodalmi alkotást, amelyet bonyolult szervezetnek, nem pedig elvont gondolatok és tételek »formába« öltöztetett, egyszerű összegének tekint." A rovatokból több írásnak adtam jó minősítést, egymástól meglehetősen különböző szerzők különféle tárgyú szövegeinek. így: Szász Jánosnak (Múzsák az asztalfőn), Dán Klárának (Kolozsvári filozófusok írásairól), Pierre Daix-nek (Beszélgetés az asztronautika új szakaszáról), Jánosházy Györgynek (Költő - receptre). Külön-külön meg kellene most próbálnom indokolni egykori szavazatomat. Szász ugyan rovatindító jegyzetében nem fordít hátat a szocialista realizmusnak és a pártos elkötelezettségnek, de állítja, hogy 68
