Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Török Zsuzsa: Megelevenedik a holtak csöndes birodalma (Mikszáth Kálmán: A fekete kakas)
elkölti a fürdőre szánt pénz egy részét, másik felét pedig kártyán veszíti el, az elköltött visszanyerésének reményében. Aggodalmak között indulnak haza, és jogosan, hiszen Kupolyiné nem bocsátja meg a történteket. Életük visszazökken a szokásos hétköznapokba, míg egy nap azt a hírt nem kapják, hogy a vemyói bánya beomlott, és az ott dolgozók mind odavesztek, vélhetően unokájuk is. A hír estéjén azonban Pali váratlanul mégis hazaérkezik, és elmeséli nagyszüleinek menekülése történetét: egy fekete kakasos lány felhívta a bányából, üzenetet hozott neki, az üzenet nyomán ő elindult az erdő felé, és így életben maradt. A történetből még az is kiderül, hogy annak ellenére, hogy végül mégsem volt lehetősége fürdőre utazni, nagyapja is, a gazdasággal kapcsolatos teendői közepette, csodamód meggyógyult. A történet első olvasásra kétségtelenül titokzatos hatású. György Lajos hívta fel a figyelmet arra, hogy A fekete kakas azt a benyomást kelti, hogy Mikszáth a népköltészetben ismert hálás halott indítékára építette fel a cselekményt. György óvatos fogalmazásmódja azonban valószínűleg onnan ered, hogy igen nehéz egyértelműen eldönteni: kísértetről, vagy valóban csak egyszerűen „hálás halottról" van itt szó. A bizonytalanság alapja az a tény, hogy A fekete kakas tökéletes egyensúlyban működteti a keresztény szimbolikát és a pogány világlátást, és e kettős szimbólumrendszer mellett még egy erőteljes természettudományos háttér jelenléte is érzékelhető a novellában. A néprajzi szakirodalomban a kísértet meghatározatlan „szellemlény", a természetfeletti világ képviselője, aki az ehhez a világhoz tartozó lények általános tulajdonságaival rendelkezik: alakot változtat, láthatatlanná válik, repül, tüzes alakban jelenik meg, hirtelen tűnik el, váratlanul bukkan fel rendszerint rossz órában (éjjel, éjfélkor, délben, két karácsony között) és rossz helyen (keresztúton, mezsgyén). Szűkebb értelemben a kísértet a megholt sírjában nyugodni nem tudó lelke. A visszajáró halottól az különbözteti meg, hogy nem rendelkezik családi kapcsolatokkal, személytelen, „közösségi" lény. Általában a közösség életében elkövetett vétségért bűnhődik, vagy azért, mert nem a közösség normái szerint halt meg. Gyakran jelenik meg valamilyen állat, például ló, tyúk, disznó, kutya alakjában, és sajátos színe a fehér, a fekete vagy a vörös.24 A hálás halott mesealak olyan természetfeletti segítőtárs, aki a hőshöz szegődik hálából, mert eltemettette, vagy bántalmazástól mentette meg azáltal, hogy kifizette adósságait. Az Aame -Thompson-féle katalógus egész típuscsoportját sorolja fel ennek a mesének (AaTh 505-508).25 Ponyvaváltozata is ismeretes.26 A fekete kakas többféle értelmezésének lehetősége szerkezetének egyensúlyából, az apró részek kidolgozottságából és ezek funkciójának utólagos (nem az adott szöveghelyen való) felismeréséből ered. Az elbeszélés szerkezetileg két nagyobb részre tagolódik: az első rész Parászka községgel és Kupolyiékkal, illetve Kupolyi uram megbetegedésének körülményeivel ismerteti meg az olvasót, ezt követi magának az útnak a leírása, a rész zárlatában pedig a lány halálával kapcsolatos titokzatos kakashang felidézése: „E szempillanatban odakünn élesen, harsányan kukorékolt egy kakas. Meglehet, az a fekete kakas. Talán azért, mert éjfél van, vagy azért, mert valaki, aki nagy úton volt, megérkezett."27 A második rész a hazatérés körülményeit, Kupolyi József gyógyulását (mivel otthon a történtek után nem érezte már olyan jól magát, gyakran járt ki a mezőre, a friss levegőtől és a mezei munkától pedig meggyógyult), illetve Kupolyi Pali menekülését részletezi, a 24 Magyar Néprajz, VII. köt., főszerk. Dömötör Tekla, Budapest, Akadémiai, 1990, 547-549. 25 Magyar Néprajzi Lexikon, 2. köt., főszerk. Ortutay Gyula, Budapest, Akadémiai, 1979, 419-421. 26 János utitársa vagy: Az elvarázsolt királykisasszony, Pesten, Nyomatja és kiadja Bucsánszky Alajos, 1873. 27 Mikszáth Kálmán, A fekete kakas = MKÖM, 12. köt., Budapest, Akadémiai, 1959, 31. 62
