Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Fekete Vince: Tízezer éj (vers)
valami tovasuhogás s egy nap egy év egy század s aztán csak hangnyi mintaszó s indulsz a semmilyenbe valami szívszaggattató zeng vég nélkül fiiledbe Fetrengni fűben fetrengni fában fetrengni a füvek illatában úgy lenni a füvekben fákban versekben és metaforákban mint a lehelet vagy a lélek sóhaj egy parány életének füst amit tüdőzve leszívnak test amit porrá bezúznak olyannak lenni mint az álom járni át meg át a világon hogy ne legyen csepp és ne szemcse mi ne az egészet jelentse kicsiben úgy lenni a mában virágpor az éledő virágban almának a sötét belső magja ifjú erdőben a régi fák hangja asztalban tárgyban az egykori dallam eszmélve egy régi-régi dalban süllyedve szállva akarva-akaratlan Idő malma százra száz év elszárada s kivirágzék régi új mag elsenyved és kikel újnak ha nem unja hogy nem unja erejéből mire „futja"? egyelőre: nosza rajta csak előre rettenetes ez a játék érleli a fű a sátét önmagába' alig lett s már holtra válva
