Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért)
légyen szabad, s hozzá szokván akkor, hogy a magunk termesztéseinket újaknak ne tekintsük, nem vesszük észre, hogy mindnyájan élünk újakkal, azokat kivévén, kik a mindennapiság léha nyelvén szeretnek inkább írni, mint szépen. ”55 Az Ortológus... kiadott változatában nem közölte Kazinczy a szélsőséges álláspontok elmarasztalását sem: „A nyelv mind az empíria birtoka, mind a kriticizmusé. A hiperortológus egészen az empíriáévá szeretné tenni, a hiperneológus egészen a kriticizmu- sévá, s e két végpont között számtalan egyéb pontokat találunk. "56 Többször is formába akarta önteni a gondolatot, de nem igazán sikerült: „A tudományok és mesterségek országában nincs antagonizmus, nincs még a legszabadabb és legszebb is, a nemzeti: ott mindnyájan kozmopoliták vagyunk."57 Másképpen: „A tudományok és mesterségek országában nincs antagonizmus, <[...]>,: ott mindnyájan kozmopoliták vagyunk, s a dolog eltanulása közben a legkülönbözőbb nyelvek is egymással rokon nyelvekké válnak, nem változnak egyébbé, amik voltak, de szebbekké, bővebbekké, ideáink s érzéseink festésére alkalmatosabbakká lesznek."58 Végül elejtette a gondolatot, még azt sem írta be, amit korábban már jelzett: „...a literatúra és a múzák országában mindnyájan kozmopoliták vagyunk. Akarva nem szólunk világosabban. "59 Kazinczy az Ortológus... közreadott változatába nem vette be purizmus- és Verseghy-ellenes kritikáját és a kritikába foglalt elismerést sem: „Ennek [mármint a purista irányzatnak a] vádjai, hogy a nemzet igen kedves kincse az újítók által romlott inkább, mint épült, s vádlóinknak az a törekedések, hogy vétkeink kiirtassanak, annál méltóbbak figyelmünkre, mert ezen új iskola férfiai közt első rendű íróink közül is látunk némelyeket; itt[.] Azt is, aki Aglájáját elhintette a legmerészebb új szók sokaságával, a legmerészebb xenologizmusokkal, s Tiszta Magyarságában (Pest, 1805.) az új szóknak egész lexikonát adta volt: s íme most egykori tanításit kárhoztatja, s elhagyott társait, tanítványait, követőit verdesi. "60 Kihagyta a francia akadémia elmarasztalását,61 a hivatkozást Döbrenteire és Ciceróra, amikor a nyelvet a telkén áthaladó folyamhoz hasonlította.62 Kihagyta a triviálisnak tetsző, ám gyakorta - ha formailag nem is mindig azonosan - hangoztatott maximáját: „A való, mint mindég, úgy itt is szeretett helyén, a középben fog állani."63 55 Megtzáfolások és igazítások. Kazinczy Antikritikája. TGy 1819. IV. 124. 56 MTAKK, K 631. 86. 57 MTAKK, K 631.107. 58 MTAKK, K 631.124. 59 Megtzáfolások és igazítások. Kazinczy Antrikritikája. TGy 1819. IV. 124. 60 MTAKK, K 631. 40. 61 MTAKK, K 631.103.: „A német nyelv a szabadság útján gyarapodott, a francia a szolgaságén, ott az írók vezették a sokaságot, itt a sokaság az írókat, ott jó volt a szokatlan is, ha általa a nyelv erőt és szépséget kaphatott. " A németeknél az írók alakították a nyelvet. A franciáknál „a XIV. Lajos kegypillantása s a Richelieu által felállított Akadémia". 62 MTAKK, K 631. 79.: „S a nyelv volna más birtoka? Semmiképpen nem! Nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes miénk, úgy mondja Erdélynek egy igen tiszteletes fia a Döbrentei Múzeumában. S éppen azért, mert a miénk, nekem is enyém, s a társaság folyamjának telkemen keresztül futó erével azt tehetem, amit jónak látok." Uo. 131.: „De a nyelv nem a más birtoka. Miénk: és így az enyém is; s a társaság folyamjának telkemen keresztül futó erével azt tehetem, amit jónak látok; sőt olykort mondja Cicero (ad Famii. XI. 7.) az egész társaság folyamjával is; csak jót, csak hasznost." A megjelent szövegben ez áll: „A nyelv miénk és így enyém is. Az egész társaság folyamjával az egész társaság parancsol: annak telkemen keresztül futó erével tehetem, amit én ítélek célomra hasznosnak." Kazinczy Ferenc: Válogatott művei. II. Szerk. Szauder József. Bp., 1960. 205. 63 MTAKK, K 631.111. 33
