Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Füzi László: Töredék (Vekerdi Lászlóról)
már eddig is tudtunk, amit Vekerdi László is tudott. „Ma már semminek nincs hatása. Se jó, se rossz. Akkoriban általában tudtam, mitől lesznek majd dühösek az illetékesek. Ma hatástalanul folyik el minden. Előnye ez korunknak, meg hátránya is. Reklámokkal túltelített, összeköttetésekkel átszőtt piacgazdasági feudalizmus a mi világunk..." - mondta, s mondott keményebb mondatokat is. Most mást idézek tőle, fennköltebbet, s ugyancsak figyelemre méltót, még 1987-ben írta: „Az irodalom ma kétségkívül elhanyagolható tényező, s nem csupán vidéken s nem is csak Magyarországon. író s gondolkodó ma bárhol a világon feltűnés nélkül mellőzhető, e tekintetben az egész világ bámulatosan gyorsan provincializálódott. Hol van már a hatvanas évek naiv aufklérista optimizmusa, amikor úgy látszott, hogy az író s a gondolkodó függetlenségét megőrizve, felelősen és nem hatástalanul szólhat a legnagyobb és a legnehezebb kérdésekhez is! Fegyverei imádatába süllyedt és fortélyos erőszakkal igazgatott világunkban az írók s gondolkodók szavát törvényszerűen túlharsogják a táncdal- énekesek. Tökéletesen negligálhatóvá vált az író, de vigyázzunk: Európa Szekszárdon született őrszelleme nem azt írta, hogy »quantité negligeable«, hanem »qualité«. A kvalitás negligálásával pedig a negligáló akarva-akaratlanul önmaga fölött ítélkezik, a kvalitásban definíciószerűen benne rejlő különbség negligálása kiöli a vállalkozó kedvet, s előbb-utóbb elsorvasztja maga körül az életet." Sokszor talán azért nem beszélgettünk eleget, mert éreztük egymást. Kéziratai mindig pontosan érkeztek, a kért határidőre, nem a levonatat, már a gépiratot javította, jelölte a vesszőket, ékezeteket, s betoldásokat is mindig írt, amiket aztán kedvünkre silabizáltunk. Volt, hogy ránk bízta, szarkasztikus megjegyzéseit közöljük-e vagy sem. Sokszor jött hozzánk, ezen a kifejezésen a Forrást értem, legtöbbször a Könyvtárba mentünk át, nyilvános beszélgetésre, előadásra, megemlékezésre, konferenciára. Szerette Kecskemétet, ahogy Németh László is szerette. Sándor Iván írta meg a Naplójában, hogy az 1994-es Forrás-évfordulón Kovács András Ferenc azt mondta felolvasása előtt, a Saltus Hungaricust olvasta fel, hogy otthon érzi magát Kecskeméten, s sok más hely is van, ahol otthon érzi magát, ezt Vekerdi László azzal egészítette ki, hogy sok helyen nem érzi otthon magát, de Kecskeméten igen. Ezért is teszek fel még egy kérdést, ezúttal magamnak. Egy ilyen rövid írással össze lehet-e foglalni, le lehet-e zárni majdhogynem három évtizedes szellemibaráti kapcsolatot? - kérdezem. Nem, egészen biztosan nem - válaszolom, ismétlem magamnak. Fűzi László 115
