Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Gazda István: Így élt…
s időközben rátalált a rádiós Herczeg János is, s készítettek sok-sok epizódot a Véges végtelen adásaiban (talán egyszer az egész megjelenik DVD-n). Nemcsak egyetemistáknak meg kezdő írogatóknak segített, hanem az igazi nagyoknak is, köztük pl. Simonyi Károlynak, aki - mint mondta - A fizika kultúrtörténete című művét Vekerdi lektori segítsége nélkül soha nem tudta volna ily nívósán megírni, pedig hát Simonyi sem volt akármilyen tudású, olvasottságú ember, de mégis úgy érezte, hogy a problematikus fejezeteknél jól jön Vekerdi segítsége. (Magam is segítettem Simonyinak egy kicsit, néhány egykorú forrás visszakeresésével, s e tényről műve első kiadásában meg is emlékezett. Emiatt megint majdnem kirúgtak a Műegyetemről, mert az ottani fő pártember elmagyarázta nekem, hogy Simonyi egy templomba járó sötét alak, s jó lenne, ha az efféléket kerülném. Erről bizony nem tudtam. Én inkább a fiát ismertem, Chariest, napjaink neves űrhajósát, a híres programozót, merthogy egy osztályba jártunk a gimnáziumba. De mivel vasárnap nem volt suli, nem tudtam, hogy akkor mit csinál a Simonyi család.) Aztán Vekerdi segített Szénássy Barnának kényes matematikatörténeti kérdésekben, sok-sok mindent megtárgyaltak a Bolyaiakról Sarlóska Ernővel és Szabó Árpáddal együtt. Sarlóska is ott dolgozott az Akadémiai Könyvtárban, szakozó volt, meg rendkívül képzett tudománytörténész, azon belül is Bolyai-kutató, Szabó Árpád meg mindent tudott a régi-régi századok tudósairól, hiszen ő nemcsak róluk olvasott - mint a kutatók többsége -, hanem tőlük is. Nem sok olyan matematikatörténész volt, aki az ókori görög matematikai iratokat eredeti nyelven el tudta olvasni, s az egyes kifejezések alapján a töredékeket datálni tudta. Szabó Árpádnak viszont ez volt a specialitása: ő először görögül tudott, s csak utána matematikaiul, s ily módon az összes matematikai töredéket egy egészen más időrendi sorrendbe tette, s újraírta a görög matematika történetét. Meg is lett az eredménye. El is mondta nekünk: ha 1957-ben nem rúgják ki az egyetemről (hiszen '56-ban ő volt az ELTE Bölcsészkara munkástanácsának az elnöke), akkor úgy 1990 táján már ő lett volna Magyarország legelismertebb, s az ókori reáltudományokat is értő klasszika-filológusa. így viszont 1990-re - nem volt mit tenni - ő lett az ókori reáltudományokhoz értő, a világon legelismertebb klasszika-filológus. Egész életében Vekerdi barátja volt, már Debrecenben is, aztán Budapesten is. Laci bátyánk több művét recenzeálta, s érdekes előadásokat tartott róla az egyetemen, s Szabó Árpád is mindig hivatkozott Vekerdi csodálatos publikációira. Jó kapcsolatban volt Juhász Nagy Pállal, az élő természet múltja számos kérdését feszegették, testvére, Sándor pedig orvostörténeti előadásokra invitálta őt, ezek egy részének anyaga már csak 2009-ben, halála előtt két héttel került ki a sajtó alól. Néhány hónappal azt megelőzően meg a hatkötetes Fülep Lajos levelezésgyűjteményhez kapcsolódó gondolatait tudta önálló kötetben közreadni. Akkor már betegeskedett, de erejéből erre még futotta. Tagja lett a Természet Világa szerkesztőbizottságának, sőt születésnapi külön- számot is összeállítottak a tiszteletére. A főszerkesztő, Staar Gyula több interjút is készített vele - mindnyájunk szerencséjére. Amúgy jól megértették egymást, hiszen Staar matematikus. Vekerdi a hivatalos köröktől kevés elismerést kapott, 79
