Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Gazda István: Így élt…
barátaitól azonban jóval többet (azokról az irodalmi körökről, ahol ő oly sokszor megszólalt, na meg a Németh László családról, mások szólnak majd megemlékezéseikben). Vekerdi László meglátásai segítettek a matematika- és a fizikatörténet, a kémia- és a csillagászattörténet, az orvostörténet és más reáltudományok históriája kutatóinak, a Tudományszervezési Tájékoztatóban megjelent tudományfilozófiai írásai lényegében e szakma legkorábbi hazai publikációi voltak, az így él Galilei című kötete pedig a tudománytörténet-írás csúcsteljesítménye. A műnek külföldön is nagy sikere lenne angolul vagy olaszul. A kötet elolvasásával tényleg megérthetjük, hogy hol és hogyan élt Galilei, akiről Vekerdi jóvoltából már jóval többet tudunk, mint magáról a szerzőről. * Hogy hogyan élt Vekerdi László, az önmagát bértollnoknak nevező könyvtáros? Nem tudjuk. Mi az, amit még szeretett volna megírni, de nem tehette? Nem tudjuk. Van-e olyan tudósi alapmű, amely nem jutott el hozzá, de szerette volna? Nem tudjuk. Mi az, amit Vekerdi nem tudott? Ilyen nem volt. Ha bármit kérdeztünk tőle, tudta a korrekt választ. Sőt, még a kérdésünket is ki tudta javítani. Benedek István szerint káptalan volt a feje. Szerintünk ennél is több. Úgy gondolom, hogy évszázadonként egy ilyen ember születik egy nagy kulturális közösségben. Közülünk mindnyájan legyenek boldogok, akik legalább egyszer találkozhattak vele. Nekem ennél több adatott meg: hetente találkozhattam vele az egyetemen, hét közben legalább egyszer a könyvtárban, később havonta a Hiúzok Körében, aztán meg baráti beszélgetéseken. Az esküvői tanúm is ő volt. Ennek ellenére kiismerhetetlen maradt számomra. Mert az én fejem sajnos nem káptalan. Gazda István 80
