Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Takáts József: Az elsüllyedt almező (A hatvanéves Lengyel Andrásnak, tisztelettel)

sort állítja fel: Babits (kettő és negyed hasáb), Szabó Dezső (kettő és ötöd), Móricz (kettő és nyolcad), Herczeg (kettő), Kosztolányi (egy és ötöd), Rákosi Jenő (egy és nyolcad), Tersánszky (háromnegyed), Apponyi Albert (fél)18, Kodolányi János (fél), Kozma Andor (fél), Harsányi Kálmán (harmad), Szemere György (harmad). A portrégrafikát nem tartalmazó szócikkek hosszúsága szerinti rangsor: Molnár Ferenc (másfél), Karinthy (négyötöd), Erdős Renée, Juhász Gyula (háromnegyed), Ambrus, Földi Mihály, Kassák, Krúdy, Móra, Tormay Cécile, Zilahy (fél-fél hasáb) stb. Azaz: a lexikon által legelőkelőbb helyen számon tartott huszonhat író közül csak kilencen nem publikáltak sosem a Nyugatban: Herczeg, Mécs, Benedek Elek, Rákosi, Apponyi, Kozma, Szemere, Móra, Tormay. Nyugatos írónak persze Molnárt, Zilahyt, Harsányi Kálmánt, Földit, Kassákot, Kodolányit se szoktuk tekinteni, noha ők publikáltak a folyóiratban, némelyikük nem is keveset. Öt olyan író van, akinek a fényképe, aláírása és a portrégrafikája is bekerült a lexikonba: Babits, Szabó Dezső, Móricz, Herczeg és Kosztolányi. Négy nyugatos, még ha közülük egy, Szabó, szembe is került ekkorra a folyóirattal.

Mint ismeretes, a Napkelet című folyóirat gróf Klebeisberg Kuno kezdeményezésére (részben kultuszminiszteri finanszírozásával) jött létre 1923-ban19, a Nyugat olyan ellenlapjának szánva, amely ugyanakkor el tudja hódítani a legjobb (nem zsidó) nyugatos szerzőket is. Horváth János, az új folyóirat kritikai rovatának szerkesztője írta még az évben barátjának, Szekfű Gyulának: „Élénkségre [ti. a Napkelet élénkségére] nézve igazad van. De kérdem, hol vegyem az élénkebb írót? E tekintetben igen szarosán állunk... Kosztolányinak írtunk; válaszolt, ígér, nem küld. Tóth Árpád: szintén. Schöpflin: én rég akarom; [Tormay] Cécile kér, hogy »még ne«... Babits: mindnyájan akarjuk, s állítólag nemsokára jön is."20 Ám végül az itt elsorolt írók egyike sem publikált a Napkeletben.21 A kezdeti (1927 előtti) években nem nagyon lehet megmondani, hogy a főszerkesztő Tormay Cécile-en kívül kik a vezető szépírói a Napkeletnek. A folyóiratnak nem volt saját szépírógárdája, miközben nagyon is markáns ifjúkonzervatív értekező prózát közölt.22

A Napkelet Lexikona mindenesetre másfajta rangsort rajzolt fel a kortárs irodalomról, mint akár a Vályi-, akár a Benedek Marcell-féle lexikon. „Irodalmi dualizmus" jellemzi, mint az utóbbit, de nem tekinti súlypontinak a nyugatos irodalmat, miként peremjelenségnek sem. A súlypont itt konzervatív: négy élő szerzőnek jelenik meg szócikke portrégrafikával, szócikkeik hosszúságának sorrendjében: Herczegnek, Tormay Cécile-nek, Rákosi Jenőnek és Vargha Gyulának. Babits Mihály szócikke hosszabb, mint a két utóbbi szerzőé, de kép nincs róla. A szócikkek hossza alapján a további kortárs szerzői rangsor így néz ki: Móricz, Szabó Dezső, Kozma Andor, Zilahy, Kosztolányi, Szabolcska, Mécs, Pékár Gyula, Csathó Kálmán, Ambrus, Harsányi Kálmán, Molnár Ferenc, Juhász Gyula. Kb. ezeket a

18 Apponyi poliükus volt, nem író: elsőrangúnak ítélt szónoklatai miatt választották a Kisfaludy Társaság tagjává.

19 Újabb szakirodalom: Tóth-Barbalics Veronika: A Napkelet megalapítása. Magyar Könyvszemle, 2004/3.

20 Idézi: Lackó Miklós: Szekfű-problémák. In: uő: Korszellem és tudomány. Budapest, Gondolat, 1988. 74.

21 A Napkelet és Babits kapcsolatáról újabban: Kollarits Krisztina: „A híd túl messze volt". Babits és a konzervativizmus kapcsolata 1919-1937. Új Forrás, 2008/9.

22 Az „ifjúkonzervatív" elnevezés használatával Lackó Miklóst követem, aki a tízes években fellépett fiatal, történeti tudományokkal foglalkozó, többnyire az Eötvös-kollégium nevelte, franciás tájékozottságú egyetemi oktatógeneráció tagjait, Szekfű Gyulát, Horváth Jánost, Eckhardt Sándort, Zolnai Bélát stb. nevezi így. Más szakemberek inkább reformkonzervatívnak nevezik őket: Miskolczy Ambrus: Szellem és nemzet. Babits Mihály, Eckhardt Sándor, Szekfű Gyula és Zolnai Béla világáról. Budapest, Napvilág, 2001.

48