Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Olasz Sándor: Európa elrablása (Mítoszok és mítoszrombolások)

György említett tanulmánya egyértelművé teszi, nem hátra, a civilizáció elé, hanem egy „kézben tartott civilizációban" előre kell néznünk. Megvannak-e ennek a feltételei, amikor az elmúlt évtizedekben a gondolkodás esélyei romlottak. Az ember - miként Thomas Bernhard mondja - elfelejtett gondolkodni. Amit Aurelio Peccei javasol, szép és vonzó dolog. Az új humanizmus azt jelenti, hogy a kiüresedett életet erkölcsi, bölcseleti, társadalmi, politikai, esztétikai és művészi indításokkal, tartalommal kell tölteni. Csak az a baj, hogy összemérhetetlen erők állnak szembe, s nehezen képzelhető, hogy a spirituális és erkölcsi egyhamar legyőzi a kemény matéria és praktikum világát. Ebből a helyzetből érthető meg a hagyományos művészet szerepének csökkenése. A kozmikussá szélesedett és antropológiaivá mélyült válságban „a művészet profanizálódik, nem a hétköznap szakralizálódik. A tradicionális művészet végveszedelme. "16

16 Poszler György, i. m. 511.

26