Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Olasz Sándor: Európa elrablása (Mítoszok és mítoszrombolások)
tör föl.9 Beszél itt az érdektelenségről, a közönség közönyéről, de arról is, hogy valójában a szellemmel van baj, a szellem „ormánysági letargiájával"-, az írók behódolnak az üzletnek, eladják magukat a politikának. „Ne alakulj át irodalmi üzemmé”, s a szónál olykor többet ér a hallgatás. Németh László, aki 1935-ben Magyarság és Európa című könyvében jövőbeli helyzetünket próbálta elképzelni (helyünk lesz az újjászülető Európában, de sem a konzervatív Nyugathoz, sem a kísérletekhez - orosz, olasz, német - nem szabad „fölzárkózni"), kortársaihoz (Márai, Illyés) hasonlóan egy jövőbeli Európa arcát kutatta. A „magyar mérleg" lesújtó: „kérges, mozdíthatatlan ez az egész társadalom". A nyugat sem ad „tápláló nedvet". „A legnagyobb nehézség, hogy Európában egyelőre nincs és nem is látszik nemzet, mely a szellem szándékát és az élet tapogatózó ösztönét új államteremtésbe tudná összekapcsolni." 1934-ben - a reform, a mozgalmi, a közéleti tapasztalatok okán - még optimista, „a század friss erőkészletéről beszél" (Görögök vagy a halott hagyomány). Az 1935-ös San Remó-i napló már érzékelteti a váltást. A kor „sötét kockázatokkal játszik", de az együttérzésre, megértésre, sorsközösségre remény van, még ha ezt a gondolatot egyelőre a szembenúszók, az „ellenséges környezetben" „dacos szellemek" képviselik csupán.10 Az Európára leselkedő veszedelmet, a náci veszélyt azonban teljes nagyságában - miként Vekerdi László megállapítja - nem ismeri föl.11 A kortársak munkái közül különösen izgalmas összevetni Illyés Gyula Franciaországi változatok. Öt hét Párizs című művét12 az Európa elrablásával. Az utazás ideje (1946) is majdnem egybeesik. Illyés baloldali írói körökben mozog, hatalomba került hajdani szürrealistákkal (például Éluard) találkozik, lendületük, bizakodásuk őrá is ráragad. Párizs a javára változott. Hosszan sorolhatnánk a Máraitól eltérő mozzanatokat. „Csak az emberi akaratban hiszek." Ezt akár Márai is írhatta volna. Irta is az Egy polgár vallomásaiban. A népek együttműködésében, egy nemzetek fölötti Európában is hisz. „Nyugodt vagyok. Egy szívós és nyugodt nép fia vagyok, amelynek nem kis pajzsa a derű." A derű Illyés könyvében, olykor mélységes pesszimizmus Máraiéban. Illyés tanulni megy Párizsba, élményeket akar szerezni, azt azonban még monográfiaírója sem tagadja, hogy néha rejti vagy nem meri megfogalmazni csalódottságát.13 Határozott, amikor az irányt látja (Európa a termelőeszközök ellenőrzése és birtokba vétele, a munka és a jövedelem igazságosabb elosztása felé halad), ám az eredményben bizonytalan. Apróbb hullámzások lesznek vagy viharok? „Megeshet, hogy katasztrófa nyel el még egy nemzedéket." Másik, ugyanebben az időben született írásában (Egy falu Dél- Franciaországban, 1947) abban látja Európa egységét, hogy a különböző népek műveltséget, gondolatot cseréltek. „Európa: az érintkezés. Igazi határai addig nyúlnak, ameddig ennek a bámulatos eszmecserének egysége terjed." Később, annyi keserves tapasztalat után is kitart emellett. A Dőlt vitorla című kötetből (1965) egy vers (Vér az érben), melyben Európát, a „fehér civilizációt" szólítja meg: „Te vagy ma is a legélőbb, / táplálóbb szervezet." 9 Szerb Antal: A harmadik torony, Könyvek és ifjúság elégiája, író, ne írj. In: Gondolatok a könyvtárban. Bp. 1971. 10 Németh László: Görögök vagy a halott hagyomány. In: Európai utas. Bp. 1973. Magyarság és Európa, San Remó-i napló. In: Sorskérdések. Bp. 1989. 11 Vekerdi László: A San Remó-i pillanat. In: A Sorskérdések árnyékában. Kalandozások Németh László világában. Tatabánya, 1997. 92. 12 Illyés Gyula: Franciaországi változatok. Öt hét Párizs. In: Szíves kalauz. Útirajzok. Bp. 1974. Uo. Egy falu Dél-Franciaországban. 13 Tamás Attila: Illyés Gyula. Bp. 1989.182. 24
