Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Olasz Sándor: Európa elrablása (Mítoszok és mítoszrombolások)
Olasz Sándor Európa elrablása Mítoszok és mítoszrombolások Ratto d' Europa. Márai Sándor a római Venezia palotában lát egy apró 16. századi szobrocskát, mely a közismert mítoszi jelenetet ábrázolja: Zeusz bika képében elrabolja a szépséges királylányt, Európét. Az író több hónapos utazása alatt mindvégig azt tapasztalja, hogy a szellemi Európát, melyre olyan jó volt fölnézni, elrabolták, Európa nincs a helyén. Miközben amúgy minden megvan. 1946 novemberében indul, 1947 februárjában érkezik haza, útiránya Svájc, Olaszország, Franciaország. Zürich, Genf, Bem, Lausanne, Milánó, Róma, Párizs, Bázel - a jól ismert helyeken úgy találja, hogy a világ arca megváltozott, „ráncosabb, komolyabb" lett. Európa nem ad olyan spirituális ösztönzést, mint amilyet tíz, húsz évvel ezelőtt adott, az ember nem tud mibe kapaszkodni, „a nyugati szellem mély válságon esik át". „A világóra leng, és lehet, hogy Európa felett leng el" - írja az utazásról beszámoló Európa elrabló sóban (1947). Az utazás élményei, fölismerései sok más műben visszacsengenek. Például a Föld, fold!...-ben1, ami „fagyos, didergő vesszőfutásként" jellemzi azt az utat, melytől korábban az értelmi élmények sokaságát kapta. A második világháború utáni Európa nem állt úgy össze, mint az első háború után, nem maradt olyan kohézióban a helyén. „Egyszerre finoman elkülönböződött minden, mint mikor valaki hazudni kezd." Görög-római műveltség, kereszténység, humanizmus, aufklärizmus - nincs kedve jelesre felelni Európából, mivel nem érzékeli a hivatástudatot. „Volt egy európai műveltség - az európai -, amelyről azok, akik éltek benne, évezredeken át azt hitték: hivatás." Ez nem egyszerűen egy bomló, kifulladt civilizáció „reklámszava" volt, melyre rá lehet írni Made in Europe. A keserves eszmélés ott van a naplóban is.2 Egy följegyzés 1952-ből arról beszél, hogy csak országok, országhatárok, vámhivatalok, szellemi és világnézeti határok vannak, csak éppen Európa nincsen. De hát mikor rabolták el Európát? Vajon nem arról van szó, hogy ez a szépséges kontinens-királylány az utóbbi évezredekben is folyamatosan valamilyen elraboltság állapotában volt, s harmóniát kereső görögségélményünk lopta bele a Márai emlegette Eszmét és evangéliumi Jó hírt? De ne menjünk ilyen messzire, maradjunk a mögöttünk lévő roppant ellentmondásos századnál. A nyilvánvaló veszedelemnek milyen jelei, megnyilvánulásai vannak? Poszler György gyönyörű esszéjében3 (Napnyugat alkonya vagy évezred hajnala?) ezt az elhaló, szervetlen állapotot három dologban véli fölfedezni: a kultúra agóniájában 1 Márai Sándor: Föld,föld!... Bp. é. n. 146-47. 2 Márai Sándor: Napló 1945-1957. Bp. é. n. 196. 3 Poszler György: Napnyugat alkonya vagy évezred hajnala? In: Ars poetica, ars teoretica. Válogatott tanulmányok. Bp., 2006. 20
