Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Szabó Gábor: Április 14., mint június 16. (Esterházy Péter 60. születésnapjára)
Szabó Gábor Április 14., mint június 16. Esterházy Péter hatvanadik születésnapjára A kortárs magyar próza egyik legjelentősebb - a kritikai beszédmódok kondicionálása, illetőleg a poétikai változások befolyásolása tekintetében pedig alighanem a legfontosabb - kötete a Bevezetés a szépirodalomba. Olvasható ebben többek közt egy születésnap eseményeiről megemlékező szöveg, melynek ürügyén a továbbiakban az irodalmi apaság, a leszármazás, az utódlási viszonyok, azaz a Szerző születésének és térfoglalásának, megtestesülésének bizonyos elemeit veszem szemügyre Esterházyval kapcsolatban. A kérdéses írás - a Beatles jól ismert slágerére utalva - az Egy nehéz nap éjszakája címet viseli, és számos formajegye révén kapcsolódik a Bevezetés... szöveghálózatának tematikus csomópontjaihoz. így többek között ahhoz a gondolatkörhöz, amely a kötet több szövegében felbukkanva, a legváltozatosabb formákban a szerzői világrajövetel, az irodalmi atyákkal folytatott (hiábavaló) küzdelem, a szerzői identitásképzés lehetőségeivel vet számot. Ez a motívumsor a mű egészének individualizációs törekvéseivel hozható metonimikus összefüggésbe, hiszen a Bevezetés... maga is - A szavak bevonulása című enumeráció megalapozó aktusából indítva - a poétikai alakzatok, technikák, mintázatok karneváli cserélgetésén, próbálgatásán keresztül egyfajta önéletrajzként meséli el saját megképződésének folyamatát. Az individualizácó története, az önteremtés vágyának narrativizálása azonban nem csak a Bevezetés... egyik kiemelt szólama, hiszen már az 1986-os kötet előtti művekben - így a Spionnovellában, vagy a Fancsikó és Pintában - is fontos szerepet tölt be, amiképpen a Bevezetés... utáni írások - kiemelten nyilván a Harmonia caelestis, de a Javított kiadás, a kulturális eredetkeresés szempontjából a Hahn-Hahn grófnő pillantása, vagy legutóbb a Semmi művészet szövegeiben is alapvető kérdésként jelentkezik. A születés traumájának kérdésköre tehát a kezdetektől átszövi Esterházy prózáját, életműve e szempontból az önteremtés folyamatos munkáját, illetőleg az „önmagasság technikáinak" makacs feltérképezését végzi. Műveinek sora olyan pszeudo-önéletrajzot látszik formálni, amelyben a színre lépés pillanatának és körülményeinek viszonyrendszerét kötetről kötetre más aspektusaiban megjelenítve - Lejeune szavaival élve - valamiféle személy követeli létét. Az életmű erősen önéletrajzi jellegének formai jele a szövegek közt gyakran felbukkanó naplóforma, az önéletírás műfaji imitációinak megjelenése Esterházy prózájában: így például A fogadós naplója, a Halassi irkája, A tizenhét hattyúk, vagy a HC számozott mondatsora is az „én" reprezentációs kísérleteinek megannyi önéletírás-szerű variánsa. Az Egy nehéz nap éjszakája ennek megfelelően olyan belső tükör, amelyben egyrészt e szül(et)és pillanata és körülményei rögzítődnek, ugyanakkor az életmű e fontos kérdésköre esszenciálisán, egyfajta - talán töredékes - poétikai tartalomjegyzékként 6
