Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Miklya Luzsányi Mónika: Farkasidő
Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban. Félt, beszöknek a faluba. A farkasok mérföldekről megérzik a vérszagot, futnak, akár egész éjszaka, csak friss húsra leljenek. Nem engedte el maga mellől a gyereket, moje zlatko, moje zlatinko, pedig tüzelt a teste a láztól napokig. A bába azt hitte, meg se maradnak, az újszülött kicsi volt, ökölnyi csöppség csupán, őt meg elöntötte a láz, átjárta az egész testét. Azt mondták, kiáltozott, a kutyákat követelte, a nagy, mészáros kutyákat, hogy eresszék el őket, s a zárakat, lakatokat az ajtóra, kapura, be ne törjenek a csikaszok a házba, el ne ragadják tőle elsőszülött fiát. Vizes ruhát hoztak, azzal mosták az arcát, jeget tettek a mellére, úgy nyugtatták, békés vidék ez, nincsenek erre farkasok, nincs erre hegy, völgy, nádas, ahol megbújjanak. De ő csak szorította magához a csecsemőt, hiába beszélnek, tudta, itt vannak már, nyaldossák a havat a mészárszék udvarán, halld, hogy vonyítanak. Pedig csak a szél fújt, jeges, északi szél. Nem tud aludni most sem. Nyitott szemmel hallgatja a szél vonítását, tenyerét a falra tapasztja. Hideg, mint a jégverem. Elfáradt, mégsem tud pihenni. Egész nap dolgozott, törékeny válla estére megtört a férfinak való munka alatt. A férje már nem is kérdezte, segít-e, hát persze, hogy segít. Nincs, akire támaszkodjanak, a félegyházi jómódot elvitte a szabadszállási víz. A mészárszékben csak az ura van egyedül, nincsenek segédek, nincsen pacalos meg széklegény, a fiaik is, ki tudja, hol vannak ebben a felfordult világban. Nekik kell csinálni mindent. A férfi vágott, csontozott, ő meg hordta a húsokat, akasztotta fel a szegre a félmázsás húsdarabokat, legyen mit kimérni holnap, ha jönnek az asszonyok. Hadd ünnepeljenek, legyen reménységgel teli az ezemyolcszáznegyvenkilences újesztendő. Karácsony táján is jöttek sorra, ünnepelték mind a fiát.- Aztán hazajön-e karácsonyra? A kérdés hasított, mint a kés, nem is válaszolt, csak a húst nézte:- Levágjam a zsírosát? Jönnek vagy nem, maga se tudta. Híre neki sincs több, mint másnak a faluban, unokáját se látta még, azt is csak hírből tudja, hogy százados lett a fia, s most Bem seregébe készül. Az asszonyt nem érdekelte a zsírosa. 12
