Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
Amikor könyveket kerestem magamnak, azokat is a városi könyvesboltban kerestem, nálunk csak egyik-másik boltban lehetett könyvhöz jutni, sajátos módon a ruhásboltban és a papírboltban, mindegyikben egy kisebb polcon álltak a könyvek, leginkább sorozatok, de önmagukban megálló könyvek is voltak ott. Máig nem tudom, hogyan kerültek oda, s miért éppen az került oda, amelyik ott volt. Gyerekkoromban számomra a világ azonos volt a faluval, ezért a várost a falu függelékének éreztem. Nem is érezhettem másnak. Igaz, a városból mint középpontból egy másik, tágasabb világ felé nyílt út, de azt is éreztem, hogy abban a másik világban mi soha nem lehetünk otthon. Ott, abban az akkori városi világban nem, ebben a mostaniban már igen, mert számomra most ez jelenti a teljes világot. A város és vidéke gondolatot részletesen Erdei Ferenc fejtette ki Város és vidéke című könyvében, de közigazgatási koncepciójában foglalkozott vele Bibó István is. Erdeit diákkoromban, ma már úgy látom, leegyszerűsítve szemléltem, úgy gondoltam, hogy a paraszti eredetet, a kétkezi munkát és a magas szintű gondolkodást képes volt egységbe ötvözni. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy politikai-történeti, de még tudományos szerepe is jóval összetettebb és bonyolultabb annál, mint amit a Kádár-rendszerben látni engedtek ezekből. A város és vidéke közötti kapcsolatot számomra rokonszenvesen fogalmazza meg Rónai András Térképezett történelem (Budapest, 1989) című könyvében (193-195. oldal). Rónai leírja, hogy a bécsi döntés után vitatott volt a Kassához közeli Kavocsány hovatartozása. Amikor a községi bírót megkérdezték, hova akarnak tartozni, gondolkodás nélkül mondta: Kassához. A történet jelzi a város és a falu kétirányú egymásra utaltságát, s magában rejti, ahogy Rónai András is utal rá, az önrendelkezés elvét, ez az elv a huszadik században alig-alig érvényesült, igaz, ellenpéldaként éppen a Sopron hovatartozásáról tartott népszavazás hozható fel. 13. Mondom, a város volt az a hely, ahol vásárolni lehetett, ahova iskolába, középiskolába jártunk, ahol az ügyeinket intéztük. Ha kellett valami, bementünk a városba, de nem a városban éltünk, a várost csak használtuk, ezért akkor is, amikor várakoztunk, az utcákon, a várótermekben tettük azt. A városban az utcákat jártuk, így töltöttük el a várakozások hosszú perceit. Próbálok pontosan emlékezni, a négy év alatt, míg középiskolába jártam, egyetlen városi lakást láttam, egyszer. Egyébként az utcákon, tereken, várótermekben töltöttem az időmet. Most könnyen írom le, hogy „ha kellett, bementünk a városba". Nem volt ez ilyen egyszerű, a vasúti jegy pénzbe került, most már nem tudom felidézni, hogy mennyibe, s arra sem emlékszem, hogy diákként tanulóbérletünk volt-e, s az mennyibe került, de nemcsak a pénzt sajnáltuk, hanem az időt is, az utazás, a városban való keresgélés fél napot mindig elvitt, márpedig mindenkinek volt mit tennie otthon is. 29
