Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
Sopron harminc évvel ezelőtti térképét nézem, úgy próbálom felidézni, merre is jártunk- bolyongtunk a városban. Sopron számunkra nem műemlék város volt, hanem város, ahova tanulni, vásárolni jártunk. Templom utca, Kolostor utca, Szent György utca, ezeken az iín. műemlék utcákon ritkán mentem végig. Gimnáziumom, a Széchenyi István Gimnázium a Templom utca elején, a Liszt Ferenc utca és a Templom utca sarkán állt, onnét is mielőbb a Várkerületre mentem ki, most döbbenten látom, hogy a Várkerületet, így említette mindenki, s miért mondta volna másként, akkor Lenin körútnak hívták. (Innét nézve becsülendő, hogy az utcák, terek többségének eredeti neve megőrződött.) A Várkerületen könyvesbolt, a másik oldalon, még a Várkerület elején, a Pannónia Szálló mellett ruhásbolt volt, ha ott továbbmentünk, antikváriumot találtunk, sok könyvet vásároltam benne, már gimnazistaként. Ha még tovább mentünk, akkor eljutottunk az Ikva-hídhoz, ezért jutott eszembe, hogyan is juthat el innét az Ikva mihozzánk, ha pedig visszamentünk a Várkerületnek arra az oldalára, amelyiken elindultunk, akkor azonnal az Előkapunál találhattuk magunkat, kitűnő újságos volt itt. Innét betérhettünk a Fő térre, a Tűztorony mellett haladtunk el, vagy továbbmehettünk az Ógabona térre, melynek egyik szakaszán volt a piac, itt jó lángost vehettünk (akkoriban egy forint körül volt), s ha ismét továbbmentünk, akkor hamarosan elérkeztünk a Lackner Kristóf utca elágazásáig, ezen az utcán jutottunk el a rendőrségig és a Soproni Textiles pályájáig, ha pedig magán az Ógabona téren folytattuk az utunkat, akkor előbb a Petőfi térre jutottunk ki, itt volt a színház épülete, aztán már a Liszt Ferenc utca következett, kiindulópontunk, a Liszt Ferenc utca és a Templom utca sarka, ide nyílott a Széchenyi tér, ennek egyik sarkán állt a Berzsenyi Gimnázium épülete, a tér két szélső sarkáról pedig egy-egy utca vezetett le az állomásra. Ebben a térben intéztük a mindennapi élethez kapcsolódó ügyeinket, itt töltöttük az időt, ha valamiért a városban kellett maradnunk. Voltaképpen ezt ismertem Sopronból én is. Ezen túl számomra már csak a sportpályák voltak, az említett Textiles-pálya mellett a Vasutas, a Vasas és a Postás pályája és a SMAFC-csarnok, itt jó kosármeccseket láttam, akkor jó volt az Orbay és Tvordy vezérelte SMAFC, a Honvéddal szoros mécseseket játszottak, a csarnok majd széthasadt a hangzavartól, amikor egy-egy meccsük elkezdődött. 14. A hozzánk közelebbi állomás a petőházi volt, innét jártunk Sopronba. Jóval messzebb, szinte a szerdahelyi részen túl, ugyanazon a vonalon volt a szentmiklósi állomás, a gyorsvonatok itt álltak meg. Utazás előtt, utazás után azt az egy órát, amennyi a nagyállomás eléréséhez kellett, soha nem gyalogoltuk le. így személyvonattal utaztunk mindenhova, Sopronba háromnegyed óra volt az út, Győrbe egy óránál valamivel több, ha Pestre mentünk, akkor az a győri várakozással, átszállással öt órát is igénybe vett. Az Ausztriához való közelségének tudható be, hogy ez a térség bővelkedik másutt nem tapasztalható jelenségekben. A Győr és Sopron közötti vasútvonal nem a Magyar Államvasutak része, hanem egy magyar-osztrák részvénytársaság tulajdona, ennek magyarul Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt., németül Raab-Oedenburg-Ebenfurther Eisenbahn AG a neve, a társaság tulajdonában összesen 126 km, ebből Magyarországon 30
