Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
Hanság, a Fertő tó és az Ikva környékeinek mocsár- és lápvilága füves, bokros és parlagon, illetve ugaron hagyott területek voltak. így nem véletlen, hogy a kialakulóban lévő majorgazdálkodásban még a XVIII. század közepén is az állattenyésztés volt a fő tevékenységi forma. Az adottságok szinte csak azt tették lehetővé ebben a korban. Környékünkön elsősorban a juh- és a sertéstenyésztés virágzott. A juhászat a kopár, sovány talajokon, a nagy kiterjedésű legelőterületeken nagyon jó megélhetést biztosított az uradalom, a kisnemesek és a jobbágyok számára is. A sertéseket pedig a nagy kiterjedésű makktermő tölgyerdők tartották el. Híres, több ezer darabból álló juhászatok voltak a XVIII. század második felében a környéken, így többek között Csapodon, Endréden, Szentmiklóson, Széplakon. A legismertebb sertéshizlaló - makkoltató - községek Csapod és Pusztacsalád voltak." A gazdálkodás változásával kapcsolatosan említem meg, hogy én a gyerekkoromban bárányt vagy birkát nem láttam, és a valamikori halászok által lakott faluban halétellel sem találkoztam egész gyerekkoromban. (A fenti áttekintésben Rozsonits Géza Adalékok Fertőszentmiklós történetéhez, Fertőszentmiklós, 1992 című munkájának a falu történetével és gazdasági életével foglalkozó fejezetét használtam, 7-40. oldal.) 10. Petőháza történetét is említenem kell, ez a kis falu - számomra is meglepetést jelentett ez a tény - a közeli Endréd (Fertőendréd) majorjából nőtt ki, a mi időnkben már minden fordítva volt, Petőháza tűnt a „központi településnek", s Endréd a periférián lévőnek. Petőháza nevének első említése 1390-ből való. A valamikori majorságot nád vette körül, ez is azt jelzi, hogy akkor közel volt a Fertő. A XVI. században horvát bevándorlók telepedtek itt le, erre utalhat a mindkét faluban gyakori Horváth vezetéknév, bár ebben a formában a vezetéknév inkább megkülönböztető szerepet tölthetett be. Horvát települések máig találhatók a közelben. Kópházán, ebben a Sopron közeli faluban egyik meccsünkön a falu horvát lakói az alapvonalon horvátul kiabálva szurkoltak. Nem ismertük a nyelvet, a számunkra idegen nyelven történő kiáltozás ijesztően hatott ránk, akkor értettem meg, hogy erre a tudatlanságra és félelemre milyen könnyen épülhetnek rá az előítéletek. Petőháza a maga külön fejlődési útját a kiegyezés után találta meg, amikor a Győr és Sopron közötti vasútvonal 1876-ban történt kiépítését követően 1880-ban megkezdte működését a cukorgyár. Offermann Teodor és társai figyeltek fel a nagy termőhelyek között meghúzódó és vasúton már jól megközelíthető településre, ahol a folyóvíz is rendelkezésre állt, a gyárat közvetlenül a vasúti sínpár és az Ikva mellett építették fel. A gyár létrejötte nyilvánvalóan a kiegyezés utáni iparosodási hullámhoz kapcsolódott, elsőként, tanultuk, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó ipar alakult ki. Megteremtődéséhez fontos volt a vasútvonal léte, ma az autósztrádákhoz kapcsolódik így egy-egy terület fejlődése. Petőházának 1840-ben 340, 1910-ben 643, 1983-ban 968, 2004-ben 1020 lakosa volt, ez a növekedés egyértelműen a cukorgyár munkahelyteremtő képességének tudható be. 27
