Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
Petőháza lakóinak számát gyerekként nyolcszázra becsültem, ez körülbelül megközelítette a valódi számot, Fertőszentmiklósét viszont ötezerre tettem, ez jóval több volt a valóságosnál. A tévedés jól jelzi, hogy a falu valóságos méreteit nem érzékeltem pontosan. Petőháza története a külső szemlélő számára kevésbé ragadható meg, mint Fertőszentmiklósé. Természetesen itt is találkozunk régészeti leletekkel. Három bronzkori sírt tártak fel a falu területén, a cukorgyár építésekor kelta sírokra bukkantak, találtak római és avar emlékeket, és itt találták meg az ún. Cunpald kelyhet az avarkorból. A falu a középkorban Endréd majorjaiból alakult ki, két néven említik, Petőházaként és Kisendrédként. A falu legjelentősebb birtokosa hosszú generációkon keresztül a Zeke család volt. (Vő.: Rozsonits Géza: Petőháza krónikája, Petőháza, 1998). A falu első templomát 1700-ban kőből emelték, sekrestye és torony nélkül. Ezzel és a falu történetével részletesen foglalkozik dr. Horváth Ernő A petőházi templom, iskola és temetőkert históriája című munkájában (Budapest, 2005). Megjegyzem, hogy az iratokban előforduló családnevek a mai napig léteznek a két faluban, így a lakosság folytonossága meghatározó jelentőséggel kimutatható. 11. Nézem a kevés fellelhető adatot, oklevelek, alapítási dátumok, a munkához kapcsolódó számadatok, egy-egy nevezetes ember, aki a „történelembe" is bekerült, a sokaságból azonban nem ugranak elő a nevekhez kapcsolható élettörténetek. Nincsenek önálló életutak, minden beleolvad az egységesként kezelt történelembe. Nagyszüleim nemzedékén túl egy nevet, egy sorsot sem tudok említeni, onnét számomra nincs egyéni színezete a történelemnek. Ha találnék levéltári adatot, ha látnám a családfát, ahogy a lexikonok az uralkodó dinasztiák családfáit hozzák, akkor sem tudnék egyéniséget, lelki alkatot, történelmet, sorsot kapcsolni hozzá, ezekből nem örökítődött ránk semmi. 12. Gyerekkoromban számomra a város is a falu része volt. Azóta számos írást olvastam a városról és annak vidékéről, szociológiai értelemben biztosan így van ez, minden városnak létezik vidéke, körzete, vonzáskörzete, ez az ellátásában vesz részt. Kérdés, hogy a mi falunk beletartozott-e Sopron vonzáskörzetébe. A mi generációnk számára már igen, legalábbis az iskolákat tekintve. Az előző generációból is volt már, aki bent dolgozott a városban, főleg a szövőgyárban, de az idősebb nemzedéknek a piacozáshoz az akkori közlekedési lehetőségek közepette sok volt az a huszonvalahány kilométer, ami Soprontól elválasztott bennünket. Nem is járt senki az ottani piacra árulni, ez a fajta „árutermelés" nálunk nem alakult ki. Maradt az önellátás, a korábbi nemzedékek szinte mindent megtermeltek maguknak. Fordítva is lehet kapcsolat a város és a falu között, a város kiszolgálj a-kiszol- gálhatja a falulakók igényeit. A mi igényeink nem voltak nagyok, de mégiscsak igények voltak, s keresletet is kelthettek. Ruhát, nagykabátot venni a városba mentünk be. Amikor először láttam zacskós tejet, azt is onnét vittem haza. 28
