Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
élők száma, ám hosszú évekig a fiatalok elköltözése ellenére növekedett, ez nyilvánvalóan jó fekvésének tudható be, annak, hogy utak, vasútvonalak találkozási pontjában fekszik. A falu történetéből Szalui Lajos nyomdokain haladva egykori történelemtanárom, Rozsonits Géza tárta fel a legtöbb adatot. Az i. e. 3500-2500 körül már éltek itt emberek, ahogy Rozsonits Géza írja, „a legrégebbi telephely, ahonnan több cserépedény és ezek maradványai kerültek elő, Fertőszentmiklós és Petőháza között, az Ikva partján helyezkedett el. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy az Ikva-patak és a Fertő-tó környékének (Hanság) mocsárvilágából kiemelkedő földnyelvek, a környező erdők és vizek bőséges vad és hal eleséget biztosítottak a különböző korokban az itt letelepedett ember számára." Körülbelül itt, ezen a helyen, a Fertőszentmiklóst és Petőházát összekötő úton épült fel a mi házunk is, s ha a ház építésekor mocsárvilág már nem is volt, sokat kellett tölteni a lapos területen. Több más régészeti lelet, köztük a Lés környékén egy római kori villa alapjai bizonyítják, hogy szinte minden korszakban lakott volt ez a hely. Szent István magyarjai 1030 körül vették birtokukba a környéket, addig német uralom alatt állott. A tatárjárás elpusztította a régi települést, a tatárjárás után a régi alapokon új falu jött létre, mint láttuk, új néven. A középkorban a háborúskodások érintették Szentmiklóst is, a XV. században kétszer pusztult el. A XV. század végén a Kanizsaiak birtoka volt, Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás 1533-ban kötött házassága révén a Nádasdy család tulajdonába került. A Nádasdyak 1562 körül a protestáns hitre tértek át, a falu lakossága követte őket ebben a cselekedetükben, a XVIII. században azonban már a falu lakóinak többsége újra katolikus volt. A Nádasdyak korában a nemesi vármegye Szentmiklóson tartotta üléseit. Idézem Rozsonits Gézát: „Ebben a korszakban több kisnemesi család is letelepedett a faluban. A halálos ítéleteket valószínű, amint azt a História Domus említi, az Emberölési dombon, máshol Emberölési sziget névvel is szerepel - mai szóhasználattal a Röjtöki dombon — hajtották végre." Nádasdy Ferenc részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért 1671-ben fej- és jószágvesztésre ítélték. Birtokát tíz évig a kincstár kezelte, 1719-ben részben adomány, részben vásárlás útján az Esterházy-család tulajdonába került. Később a faluban az Esterházy-, a Bezerédj-, a Konkoly-, a Lukenich-, a Rohonczy- és a Felsőbüki Nagy-család bírt jelentős birtokkal. A faluban élt Haydn nővérének lánya, hét gyermekének keresztapja Joseph Haydn volt, a szomszédos Eszterházáról. Jogállását tekintve a falu a középkorban jobbágy-, majd kisnemesi községként létezett, a XIV—XV. századtól mezővárosként említették, Szentmiklós ezt a rangját a XIX. század végéig megőrizte, a két falu egyesülése után nagyközség lett. Gyerekkoromban a téesztagok elsősorban földművelésből, szántóföldi gazdálkodásból éltek, ezért meglepő, hogy még a tizennyolcadik-tizenkilencedik században is az állattartásé volt a főszerep. Rozsonits Géza az Esterházy-uradalom gazdálkodása kapcsán írja: „A XVIII. század közepéig sem a községben, sem az uradalomban nincs meg a feltétele a majorsági gazdálkodásnak. A XVIII. században kialakult uradalom központja egészen a század végéig Szentmiklóson volt. Valószínű, hogy Eszterháza - ma Fertőd -, illetve Süttör csak akkor vált az uradalom központjává, amikor Pompakedvelő Esterházy (Fényes) Miklós megépítette a süttöri vadászkastély helyén a barokk stílusú kastélyt, és az itt működő gazdasági szervezetek átvették az uradalom irányítását. Az uradalomhoz tartozó községek 4-6000 hold külső határral rendelkeztek, de a számunkra nagynak tűnő földterületnek csak az ötöd-, illetve a hatodrészét művelték. A többi rész erdő (Nagyerdő), a 26
