Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
Az állatvásárokat tartották itt, a hagyományos vásárok a központban voltak, a templom melletti és a ruhásbolt előtti téren. Petőházán, a cukorgyár közelében villák voltak, a villák lakásaiban tisztviselők éltek, a gyár körül picike városias rész alakult ki. A gyár mellett húzódott a vasútvonal, a gyárral szembeni oldalon állt az állomás apró épülete, vele átellenben a posta, aztán egy épületben a gyári konyha és a könyvtár a moziteremmel együtt, az épület mögött a tekepálya, a kocsma, a kerthelyiség, mögöttük a strand és fedett lelátóval a focipálya. Ez a központ pár száz méternyire volt tőlünk, Szentmiklós központja a templommal, boltokkal egy-két kilométerre volt tőlünk. Itt volt az iskola, naponta ide jártunk tanulni, az életünk viszont Petőházán zajlott. Valójában idegenek voltunk mindkét helyen. 9. Szentmiklós is két részre tagolódott. Magára Szentmiklósra és az Ikván túli Szerdahelyre, a falun átkanyargó főút és az Ikva fölötti híd kötötte össze ezt a két részt. A falu két része jellegében erősen különbözött egymástól. Ha meg kellene határoznom a két rész közötti különbözőséget, akkor bajban lennék, eredendő okot nem tudnék mondani. A falu gondolkodása maradibbnak, szegényebbnek mondta a szentmiklósi részt, különösen a főúttól távolabbi részeket. Az egyik részből származott az apám, a másikból az anyám. A két falurész elkülönülésének történelmi előzményei voltak. A most már összetartozó két rész valamikor még külön-külön faluként létezett. 1228-ból származik az az oklevél, amelyik Szentmiklós elődjét, terra Neweget (Nevegy) említi, a név a mocsárból kiemelkedő földnyelvre utal. A tatárjárás során ez a település elpusztult, a helyén teremtődő faluba halászokat telepítettek, az ő védőszentjükről nevezték a települést Szentmiklósnak, ez a név 1274-ben fordul elő először circa ecclesiam Sancti Nicolai (Szent Miklós temploma környékén) formában. Akkor még nagyon közel lehetett ehhez a helyhez a Fertő, mindkét utalás, a kiemelkedő földnyelvnek a falu nevébe való bekerülése és a halászok telepítése is megengedi ezt a feltételezést. A „másik" falu, Szerdahely a történelemben évszázadokon keresztül jobbágytelepülésként létezett. Első említését 1261-ből ismerjük villa Sceredahel formában. Az egymáshoz közeli két falu volt a Nádasdyak birtoka, volt az Esterházyaké, egyesülésük a tizenkilencedik század végén történt meg, először Fertőszentmiklós-Szerdahely néven, ez a név „tisztult le" Fertőszentmiklóssá. A falu szerkezete őrizte a szövegben jelzett kettősséget. A két végén öblösödött ki, ezt a két pólust a főút, egyben a főutca kötötte össze, az útra ráépült házak mögött akkor még nem volt másik házsor. A falu lakossága 1840-ben 2114 fő, 1910-ben 3144 fő, 1940-ben 3640 fő, 1983-ban 3740 fő volt, 1990-ben 3829 fő élt a falunkban. Most, 2009-ben, amikor Szentmiklóst várossá avatták, 3812 lakosa van, az elmúlt években tehát valamennyit csökkent az ott 25
