Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Tornai József: Haraszti, Némedi, 1943; Ó, testvérem!; Az egyik utolsó ének; De kitől kérdezem? (versek)
Tornai József Haraszti, Némedi, 1943 Már mind halott a nyolc fiú, nyár, elindultak a falu temetőjétől Némedi felé, éjfél, erdőkön át és legelők zöld álmai fölött, és pitypalatty szólt valahol, a pillanat elnyújtotta az éjszakát, ijedt meleg, csak mentek, \velem együtt kilencek, tűz lobbantotta messze kint szét egy akácos tömbjeit, sátrat vertek, aludtak, már mind, már mind halottak, csak én, az én szemem, ha látja, hogy nevettek egymásra, nyolc fiú, nyolc sarjadó sors, örökre összeágazó őrs, fákkal beszélő szájak leheletéből áradt a gyöp, avar, lombok szaga, a most, egyszer, a már soha, mintha egy lélek volnánk, ismerve minden dolgát az ég-sugallta lénynek, ki vezetett, várt, sugdosott, hajnal, hol vagy? És mi ott feküdtünk az igézet torkában, és csábítóbb nem volt a földön semmi, csak mi, kötés-kilencek, hogy az élő öregnek, ki megmaradtam ifjan, hiányérzetét kioltsam, mintha a bokros temető árkából most bújna elő
